1. TomTom Pápa Félmaraton

Az ország számos pontján voltam már futóversenyen, néhány különleges helyszínre és több külföldi városba is eljutottam, de Pápán még nem volt alkalmam futni. Ez eddig kimaradt. Mivel ott születtem és ott éltem sokáig, szerettem volna Pápán is részt venni egy versenyen. Hosszú idő után végre teljesült a kívánságom a CardioMax Sport Egyesületnek köszönhetően, akik felvállalták, hogy Pápát is felteszik a futótérképre. Remek kezdeményezés volt, aminek a híre a jelek szerint eljutott a futókhoz, volt rá érdeklődés. Én az előző napi SZUFLA Futófesztiválon teljesített félmaraton után meglehetősen fáradtan érkeztem a versenyre. Fél 10 körül már nagy volt a tömeg a gyönyörűen felújított Fő téren, ahonnan egyébként a forgalmat is kitiltották egy ideje, így mi, futók teljesen birtokba vehettük azt. A templom előtt felállított faházakban lehetett átvenni a rajtszámot és az időmérő chipet. Szép számmal érkeztek futók mind a 7 kilométeres, mind pedig a 21 kilométeres távra. Szemmel láthatóan voltak amatőr és gyakorlott futók is, ezt mutatták a célidők is. A résztvevőket a szervezőkön kívül Áldozó Tamás, Pápa város polgármestere is köszöntötte, aki maga is teljesítette a hosszabb távot. 9 óra 45 perckor rajtolt el a rövid táv, majd 10 órakor a félmaraton mezőnye. A verseny előtt néhány rég látott, kedves ismerőssel is találkoztam, már ezért megérte eljönni. A rajt után a Kossuth utca felé vettük az irányt. A máskor forgalmas sétálóutca így, vasárnap délelőtt még eléggé kihalt volt, inkább csak a fagyizók, kávézók, éttermek teraszán ültek emberek. A Kossuth utca végén a Major utcába fordultunk be, majd a Bástya lakótelepnél a Cinca soron az Árok utcára tértünk rá. Helyenként eléggé meleg volt, ahol tűzött a nap és nem fújt a szél. Az utcák árnyékos oldalát kerestem mindenhol. Az Árok utcáról már látszottak az 1930-as években épült református templom tornyai, amit a szépen parkosított Március 15. tér oldalában elfutva kerültünk meg, majd a Tókert utcán ereszkedtünk le az Ady sétányra. A buszpályaudvar mellett elhaladva tértünk be a Várkertbe, ami a futók egyik kedvenc helye. Amíg Pápán laktam, én is rendszeresen itt edzettem. Kellemes volt az árnyékban, szép környezetben futni. Eszembe juttatta az emlékeket, amikor sok-sok évvel ezelőtt még az első félmaratonomra, majd az első maratonomra készülve róttam itt a kilométereket. Akkor még nem gondoltam, hogy egyszer majd egy szervezett verseny keretében fogok itt futni. Örülök, hogy ez a lehetőség megadatott, köszönet érte a szervezőknek. A Várkertből kiérve a Sportcsarnok és egykori iskolám, a Petőfi Sándor Gimnázium mellett folytattuk utunkat. A Várkert fürdőnél várt minket az egyik frissítőpont vízzel, izotóniás itallal, szőlőcukorral. Jól esett a folyadék. Néha úgy éreztem, hogy akár több litert is meg tudnék inni, de futás közben azért nem célszerű túl sok folyadékot sem fogyasztani, a szervezetünk nem tudja feldolgozni. Innen egy számomra ismeretlen földúton, a Várkertfürdő és a Várkert Termál kemping, illetve egy kis tó mellett elhaladva értünk ki a Vajda Péter lakótelepre, ahol egykor én magam is laktam. A lakótelepet megkerülve a Gróf út végén kijelölt fordítóig futottunk, majd következett egy hosszú egyenes, napsütötte szakasz végig a Gróf úton. Útközben több sétáló, kerékpározó ember nézte a futókat. Voltak akik, csak nézelődtek és voltak köztük olyanok is, akik a futók hozzátartozóiként szurkoltak. Pápán azért nem olyan megszokott egy több száz fős, futókból álló tömeg látványa keresztül a városon, mint mondjuk Budapesten. A kör végén az útvonal egyetlen emelkedőjét kellett legyőznünk, ami után már a célegyenes következett. A Fő téren újabb frissítőpont várt, az innivalón kívül többféle száraz és sós nassolnivalóval. Ebből a kicsit több, mint 7 kilométeres körből tettünk meg még kettőt. A végére elfáradtam, éreztem a két nap alatt teljesített két félmaratont a lábaimban. Szerencsére sikerült az előző napinál 12 perccel jobb időt futnom. A célban egy gyönyörű, gravírozott érem és egy befutócsomag volt a jutalmunk. A sikeres célba érkezők további jutalma volt még egy ingyenes belépési lehetőség a pápai Várkert fürdőbe. Jól éreztem magam. Hiánypótló volt ez a verseny, hiszen Pápán nem volt eddig ilyen. Örvendetes, hogy van egy sportegyesület, aki felvállalta a szervezéssel és főleg az első szervezéssel járó nehézségeket. Az útvonal szép volt és változatos, a nevezési díj korrekt volt a kapott szolgáltatások, ajándékok fejében, jól meg volt szervezve. Nekem személy szerint két apróság hiányzott csupán. Az útvonal több pontjáról a rendezők és az útlezárások. Jól ki volt jelölve az útvonal végig, eltévedni nem lehetett, de azért nagyobb biztonságérzetet adott volna, ha több helyen vannak rendezők, illetve néhány utca legalább részben le lett volna zárva. Számomra kicsit zavaró volt, hogy a Major utcában,  az Árok utcában és a Gróf úton futva mellettünk jöttek-mentek a járművek, néha betolakodva a futók sora közé. Ezt elkerülendő a második és harmadik körben a járdán futottam, ott viszont a gyalogos járókelőket kellett időnként kerüldözni. Nem kötözködni akarok, tudom, hogy sok munka egy ilyen verseny megszervezése, csupán javaslat a szervezők felé. Azért összességében nagyon jól érzetem magam. Az látszott, hogy van létjogosultsága a versenynek. Remélhetőleg a következő években is megrendezésre kerül és akkor biztos vagyok benne, hogy egyre nagyobb híre megy majd ennek a sporteseménynek és egyre nagyobb létszámban fognak érkezni a futók. Én személy szerint örülnék neki, ha az elkövetkezendő években is lenne Pápa Félmaraton vagy akár egyszer maraton is és jó szívvel tudom ajánlani mindenkinek.

Képek a versenyről: https://www.flickr.com/photos/133587976@N03/albums/72157671388459662