15*60 km a 15 éves Bátor Táborért

Sok futóversenyen vettem már részt - szám szerint ez volt a hatvankilencedik - de ilyen különleges élményben még nem volt részem. Ez volt az első olyan futásom, ahol jótékony céllal álltam rajthoz. Ezúttal nem csak öncélúan indultam útnak, hanem megtöltöttem mélyebb tartalommal. Április 30-án, a hatvani táborban nagyszabású családi nappal ünnepelte a Bátor Tábor fennállásának 15. évfordulóját. A jubileumi rendezvény keretében tizenhárom futó és két váltócsapat indult útnak a hatvani táborba futva, ezzel is felhívva a figyelmet a beteg gyerekekre. A futást megelőzően hirdettük ezt a nemes célt, kampányoltunk érte, ami eredményesnek bizonyult. A szervezők elmondása szerint kis csapatunk 1.7 millió Forint támogatást gyűjtött a Bátor Tábor Alapítvány javára. 2016. tavaszán tették közzé a felhívást az egyik közösségi oldalon. Sokat gondolkodtam, hogy belevágjak-e, hiszen még sosem csináltam ilyet. Sokszor láttam az Élménykülönítmény színeiben futó sportolókat és nagyon tetszett, amit csinálnak. Régóta érett bennem a gondolat, hogy egyszer én is csatlakozok hozzájuk. Most jött el az ideje. További jó példaként állt előttem Iváncsics Zsolt barátom. Számomra ezúttal elsősorban nem a fizikai teljesítmény volt a cél, a kihívás, hanem az adománygyűjtés. Még sosem csináltam ilyet, de valahol el kellett kezdeni. Ez volt az első jótékony futásom, de nem az utolsó, az biztos. A szervezőktől kapott pólón az áll, hogy „Én már célba értem”, de úgy érzem én inkább most indultam el, egy számomra eddig járatlan úton. Mert szükség van a segítségre és segíteni jó. Mivel még nem jártam Hatvan környéken sem futóként, sem túrázóként, nagyon vártam ezt a futást ilyen szempontból is. A szervezők mindent megtettek azért, hogy mi, futók jól érezzük magunkat és csak a futásra kelljen koncentrálnunk. Az út során több helyen volt frissítés, ahol víz, kóla, izotóniás ital, pogácsa, chips, csoki, banán volt a választék. Kerékpáros és autós kísérőket is kaptunk magunk mellé, akiknek hálásak lehetünk, mert mindenben maximálisan segítettek minket, odafigyeltek ránk. Mivel szinte végig közutakon haladtunk, így a teljes távot rendőri kíséret mellett tettük meg. A szervezők tényleg mindenre gondoltak. A táj gyönyörű volt. Bár gyakran találkoztunk kisebb dombokkal, nem volt nehéz terep. Az időjárás is a kegyeibe fogadott minket. Reggel még hűvös volt, de később nagyon kellemes, szinte meleg idő lett. Remek kis csapat jött össze. Voltak, akik korábbról már ismerték egymást, de természetesen sok új ismeretség is kialakult az együtt töltött néhány óra alatt. Nagyon jó hangulatban, vidáman, sok nevetéssel fűszerezve, időnként egymást ugratva faltuk a kilométereket. Eltérő felkészültségű sportolókból állt a csapat, akik a mindennapok során a legkülönbözőbb területeken dolgoznak, de ezen a napon igazi csapatként, egy csapatként, egy célért küzdött mindenki. Élmény volt ilyen társaságban futni. Aki pedig éppen nem futott, az bíztatta a többieket vagy a frissítőpontokon segédkezett. Több kisebb települést érintettünk utunk során, a végén pedig közel 8 kilométert Hatvan területén tettünk meg. Mindenhol nagy látványosságnak számított az egyen pólóban futó, lelkes, vidám kis csapatunk. Minden futás után nagy élmény megérkezni, de ami itt várt minket, az egészen hihetetlen volt. Még ilyen fogadtatásban nem volt részem. A cél előtti utolsó kanyarban már egy rendkívül lelkes és hangos szurkolótábor fogadott minket, de az igazi csoda a célban várt. Mivel ekkor zajlott a jubileumi rendezvény, amelynek része volt a mi futásunk is, a Bátor Táborban több, mint másfél ezer ember gyűlt össze. Gyermekek, szülők, a Bátor Tábor munkatársai, önkéntesei. Amint befordultunk a célegyenesbe és megláttak minket, óriási ováció tört ki. Belépve a tábor kapuján hatalmas éljenző tömeg fogadott minket, akiktől rengeteg gratulációt, elismerést és köszönetet kaptunk. Zúgott a vastaps és a „Köszönjük” mindenhol körülöttünk. Akármerre néztem, mindenhol vidám, mosolygó arcokat láttam, akik minket ünnepeltek. Célba értünk. Nem csak fizikailag, sok-sok kilométert követően, hanem másként is. Jó volt segíteni és látni azt, hogy sokaknak ez milyen sokat jelentett. Ezért megérte. Ritkán találkozok ennyi hálával, elismeréssel, ami övezett minket a megérkezésünket követően a táborban. Miután az ünneplő tömeg elengedett minket, a nekünk előkészített épületbe mentünk, ahol zuhanyzó, masszás és sok-sok finomság várt minket. Ásványvíz, üdítő, saláta, müzli, gyümölcs, chips, péksütemények, volt minden. Jól esett pihenni, lezuhanyozni, feltölteni magunkat, megbeszélni az elmúlt órák során közösen átélt élményeket, de leginkább a fantasztikus fogadtatás esett jól mindannyiunknak. Miután valamelyest kipihentük magunkat, felfrissültünk, várt ránk még egy kellemes meglepetés. Ünnepélyes keretek között hirdették ki az általunk összegyűjtött összeget, illetve a szervezők egy apró ajándékkal készültek számunkra, amelyet név szerint, hatalmas tapsvihar közepette vehettük át. Számtalan kellemes élményben volt részem a futás által, de ez volt az eddigi legjobb. Minden tökéletes volt, az útvonal, a szervezés, a társaság, az időjárás. Ez a nap maga volt a csoda. Amiért pedig a leginkább megérte ebben a jótékony futásban részt venni, az a célba érkezést követő pillanatok voltak. Azt mutatta számomra, hogy érdemes időt és energiát fordítani mások segítésére, még ha ez sokszor nem is könnyű. Érdemes küzdeni jó ügyekért, látni, hogy ezért emberek milyen hálásak, milyen sokat jelent számukra. Megpróbáltam szavakba foglalni az átélt élményeket, de igazán nem lehet leírni. Ezt át kell élni. Köszönet illeti a szervezőket, hogy ezt az egészet kitalálták, megszervezték, lehetőséget biztosítottak, hogy a részese lehettem. Köszönet a kerékpáros és autós kísérőknek, a kísérő rendőröknek, hogy vigyáztak ránk, segítettek minket mindenben és köszönet a futótársaknak a remek hangulatért, jó társaságért.