Bakony Félmaraton 2014.11.09.

2014. november 09-én sor került második terepfutó versenyemre. Az első egy 9 kilométeres, nem túl könnyű, ám rendkívül szép futás volt a Gellért-hegyen. A Veszprémi Bridzs és Tájékozódási SE által rendezett Bakony Félmaraton hasonlóan a gellért-hegyihez, nagyon szép, ám nem túl könnyű verseny volt.
Nevezni két helyen, Zircen, a Művelődési Házban vagy Cseszneken, az Erzsébet vendégházban lehetett. Én, mivel Csesznekre nehézkes lett volna tömegközlekedéssel az adott időpontban eljutni, a zirci helyszínt választottam. Több különböző távot lehetett gyalogosan és futva teljesíteni. A Művelődési Házban volt lehetőség öltözni, illetve a csomagokat otthagyni. Innen két lehetőség kínálkozott, hogy a cseszneki várnál található rajthoz eljussunk. Vagy egyénileg vagy a Művelődési Ház elől induló különbuszok valamelyikével. 10 órakor és fél 11-kor indult a két különjárat, melyet 500,- forintért lehetett igénybe venni. Mivel 11 órakor rajtoltunk, így a fél 11-kor indulót választottam. Teljesen megtelt a különjárat. Cseszneken miután leszálltunk, néhány perc séta következett a várig. Közben nagyon szép kilátás nyílott a falu egy részére, illetve a környező tájakra.

11-kor elrajtoltunk a vár tövéből. Csesznek utcáin kanyarogva haladtunk az első kilométereken, hol lejtőnek, hol emelkedőnek. Átfutottunk a 82-es út alatt az aluljárón, majd innentől egészen Zircig terepen haladtunk. Már itt jöttek a komolyabb emelkedők, amiből még jó néhány volt később is. Nagyon szép őszi tájakon vezetett utunk, hol szántóföld szélén, hol erdőben. Kellemes, hűvöses őszi idő volt. A szél szerencsére nem fújt, így nem fáztunk. Az első frissítő pont Vinye közelében, a Kőpince-forrásnál volt. Jól esett a csoki, banán és az innivaló is. Több féle frissítő is volt, mindenből nem vettem. Innen jött az igazán izgalmas terep. A Cuha-völgyben haladtunk a porva-cseszneki vasútállomás érintésével egészen Zircig. Sokszor jártam ezen a környéken túrázóként, illetve egy alkalommal kerékpárral, de futva még nem. Akárhogyan is jöttem erre, mindig kalandos volt. Vinyétől Zircig a turistaút a Veszprém-Győr vasútvonallal párhuzamosan halad, hol annak egyik, hol pedig másik oldalán. Számomra a Bakony egyik legszebb tája a Cuha-völgy. Kedvelt turistacélpont, ez be is bizonyosodott. Szép számmal találkoztam gyalogtúrázókkal. A vasúton kívül a Cuha-patakot is többször kereszteztük. Na, ez már sokkal érdekesebb volt. Nyolcszor keltünk át rajta. Nem is akárhogyan! A patakban található kisebb-nagyobb köveken ügyeskedve jutottam át egyik partról a másikra. A követ vizesek voltak, csúsztak, billegtek, néhol a víz is ellepte őket. Már az elsőnél látszott, hogy nem úszom meg szárazon ezt a kalandot. Többször bele is léptem a patakba. Voltak, akik egyszerűen átfutottak a sekély vízen. Kétségtelenül ez volt a biztonságosabb módja az átkelésnek. Kalandban nem volt hiány a verseny középső szakaszán. Menet közben volt még egy frissítőpont, Porva-Csesznek vasútállomás közelében. Zirc felé haladva egyszer csak elfogytak a patak átkelések. A hátralevő kilométereken földes, füves turistautakon, ösvényeken futottunk. Itt már az emelkedők és lejtők is megfogyatkoztak. Zirc előtt bementünk még az erdő szélébe, itt egy kisebb emelkedő, majd lejtő következett és el is értük Zircet. A városban már nem sokat kellett futnunk, hamar a célban voltunk. A célban kaptunk egy szép érmet, illetve meleg citromos teát és aranygaluskát. Nagyon jól esett mindkettő.

Idei tizedik, összesen tizenkettedik félmaratonom volt és egyben az eddigi legnehezebb félmaratonom. Ez az időmön is meglátszott. A nehézségekért azonban kárpótolt a szép táj és a kalandos útvonal. A szervezéssel, frissítéssel személy szerint elégedett voltam. Összességében jó kis őszi futás volt.