I. Országfutás

2014. őszén hallottam először az Országfutásról. Érdekesen hangzott. Sejtettem, hogy ez engem érdekelni fog. Elolvastam a részletes kiírást és nagyon megtetszett. 2015. március 14-én fussunk vagy gyalogoljunk minél többen. Bárhol az országban, egyedül vagy csoportosan, terepen vagy betonon. Az egyetlen kikötés a távot illetően volt, legalább 5 kilométer legyen. Egyből eldöntöttem, hogy én is részt fogok venni rajta. Elkezdtem gondolkozni az útvonalon. Mivel a Balaton-felvidéken nagyon sokat túráztam gyalogosan és kerékpárosan is, ismerem és szeretem azt a vidéket, egyértelmű volt, hogy én ott fogok futni. A távot illetően az első gondolatom az volt, hogy mivel a maratoni táv a kedvencem, legyen körülbelül 42 kilométer. Aztán az útvonalat tervezgetve kicsit több lett. Nagyon szeretek hosszú távokat futni és arra gondoltam, mivel ez egy teljesen kötetlen futás, nincs szintidő, jó alkalom lenne egy hosszabb táv teljesítésére. Végül Szigligetről vágtam neki egyedül az általam kiszemelt útvonalnak. A 71-es főút és a Szigligetre bevezető út elágazásától indultam el a kerékpárúton. Hűvös, borús, de szél és esőmentes idő volt. Innen keleti irányba haladva követtem körülbelül egy kilométer hosszan a 71-es utat, majd a kerékpárút elkanyarodott a főút mellől. Közben szép kilátás nyílt egyik oldalon Hegymagas, Tapolca irányába, másik oldalon pedig a szigligeti Várhegyre, tetején a várrommal. Szép volt. Egy rövid, körülbelül 1 kilométer hosszú erdős szakasz következett, majd elértem a Szigligetről Badacsonytördemicre vezető műutat. Ezen futottam tovább. Innen szép kilátás nyílt a Badacsony hegyre, illetve egy csoport nagytestű vízimadarat is megcsodálhattam. Volt mit fotózni, ahogy egész úton, végig. Hamarosan kereszteztem a 71-es utat, majd el is értem Badacsonytördemicet. Innen a Hősök útján, majd a Római úton haladtam tovább, mintegy 6 kilométer hosszan, déli irányból félig megkerülve a Badacsony hegyet. Nagyon szép látvány volt tőlem balra a Badcsony hegy, másik irányban pedig a Balaton. Egyedül voltam a kerékpárúton, végtelen csend és nyugalom kísért. Nagy kincs volt a mai rohanó világunkban ez a néhány szabadban töltött óra. Igazi kikapcsolódás, lelki felüdülés. Közben keresztülfutottam Badcsonylábdihegyen, majd Badcsonytördemicen. Egy körforgalomnál jobbra fordulva a Kiskőrösi úton, majd a Füredi úton futottam tovább, míg végül Badacsonyörsnél elértem ismét a 71-es utat. Innentől a kerékpárút a főút mellett haladt a néhány kilométerre fekvő Ábrahámhegyig. Közben szinte végig a tőlem jobbra elterülő Balatonban, illetve a part menti nádas élővilágában gyönyörködhettem. Néhány horgász, illetve hattyúk és kacsák voltak a parton, illetve a part közelében. Békés volt a természet. Ez a béke, nyugalom átragadt rám is. Jól éreztem magam. Ábrahámhegyen a vasútállomásnál tartottam egy rövid pihenőt, evés, ivás, nyújtás és indultam is tovább. Hamarosan meg is érkeztem a következő településre, Balatonrendesre. Ezután a kerékpárút elhagyta a 71-es főutat és Pálkövét körbejárva tért vissza mintegy két kilométerrel később. Elfutottam a pálkövei ifjúsági tábor mellett is, ami gyermekkorom nyaralásának emlékeit idézte fel. Pálkövét elhagyva hamarosan meg is érkeztem Révfülöpre. Nagyon szép parkos rész, illetve kultúrált sétány volt következő rövid pihenőm helyszíne, a móló közelében. Itt már túl voltam a félmaratoni távon. Innen a sportpálya mellett futottam tovább, majd néhány száz métereel később a vasutat keresztezve visszatértem a 71-es út mellé. Nagyon kellemes szakasz volt, élmény volt futni. Innentől kilométereken keresztül lakott területen haladtam. Szepezdfürdőn ismét eltávolodott a kerékpárút a Balatontól. Kisebb emelkedővel vezetett a domboldalba, ahol jó 3 kilométert tettem meg, mielőtt leereszkedtem vissza, a tó partjára. Ezután hamarosan Zánka következett, ahol ismét több kilométeren keresztül futottam lakott területen. Zánka-Köveskál vasútállomáson tartottam az egyetlen hosszabb pihenőmet. Eljött az ebédidő. Inne a  vasúttal párhuzamosan futó Vérkuti utcán haladtam tovább keleti irányba, majd a Tusakosi utca vezetett ismét vissza a 71-es főúthoz. Innen néhány kilométer volt a Zánkai Új Nemzedék Központ, ahol néhány percet eltöltöttem a haditechnikai kiállítás megtekintésével, illetve fotózással. Innen alig több, mint kettő kilométer volt hátra országfutásom végéig, ami Balatonakaliban jött el. Nem így terveztem, célom az volt, hogy Aszófőn át legalább Balatonfüredig, vagy akár Balatonalmádiig futok. Sajnos egy combizomfájdalom közbe szólt, ami már 7-8 kilométer környékén jelentkezett. Egyre nehezebb volt elindulni a rövid pihenők után, egy idő után pedig már folyamatosan fájt, egyre erősebben. Balatonakali határában már a járás is komoly fájdalmat jelentett, így fájó szívvel úgy döntöttem, ennyi volt. Kedvem és erőm lett volna még futni, de a szervezetem erősen tiltakozott. A fájdalom miatt egyre jobban le is lassultam, egyre többször kellett sétálnom. Ennek ellenére nagyon szép, élményekben gazdag futásban volt részem. Kellemes, borús idő volt végig, szél nem fújt, eső nem esett. Március közepén jobbat nem is nagyon kívánhattam volna. A táj gyönyörű volt és fantasztikus volt a csend, a nyugalom sok helyen. Igazi kikapcsolódást jelentett a hétköznapok után. Nagyon változatos helyeken futottam. Nádas, erdős részek, rét, cserjés szakaszok, víz, hegy, parkok, falvak, nyaralók, most még néptelen strandok. Volt minden. Az egyik legjobb futás volt számomra, amin valaha részt vettem. Az útvonal során számtalan fotót készítettem. Volt téma bőven. Számtalan kellemes emlék is ébredt bennem a különböző helyszíneken. Olyan helyeken jártam, ahol korábban gyalogos vagy kerékpáros túrázóként vagy játékvezetőként voltam vagy éppen gyermekként nyaraltam. Akkor még nem gondoltam volna, hogy egyszer több tíz kilométert futva jutok el egyszer újból ezekre a helyekre. Volt ahol egy éve jártam utoljára, de volt ahol több, mint húsz. A nehézségek ellenére páratlan élmény volt számomra. Eddig is szerettem a Balatont és a környékét, de sikerült még jobban megkedvelnem. Feltett szándékom, hogy még ebben az évben végigfutom az eredetileg tervezett Szigliget-Balatonalmádi útvonalat. Mint ahogy az is, hogy még többször vissza fogok térni erre a környékre futóként is. Az Országfutást nagyszerű kezdeményezésnek tartom. Szerencsére egyre többen futunk, de egy ilyen kötetlen, teljesen szabad futás olyanokat is megmozdíthat, akik egy szervezett keretek között zajló, klasszikus értelemben vett versenyen nem indulnak el. Ezt a résztvevők száma is igazolja. Több, mint 3800-an húztunk futócipőt ezen a napon az ország minden táján korra, nemre való tekintet nélkül. Örülök, hogy részese lehettem.