K&H mozdulj! Balaton Félmaraton

Szeretem a Budapest Sportiroda által szervezett versenyeket. És szeretem Siófokot. A kettő együtt pedig kellően jól hangzott ahhoz, hogy benevezzek Siófokon, a BSI által szervezett futóversenyre. Többször jártam már a városban különböző programokon, strandlabdarúgó NB1 és Európa Liga mérkőzéseken, dr. Csernus Imre pszichiáter előadásán, futóverseny alkalmával azonban eddig csak egyszer voltam Siófokon, a 2015. évi FélBalaton Szupermaratonon. A november 14-i K&H mozdulj! Balaton Félmaraton egy újabb remek, a városhoz kötődő emlék marad számomra. Azonkívül, hogy egy újabb nagyon jó szervezésű és szép útvonalon zajló versenyt teljesíthettem, ezzel a 21 kilométerrel részemre lezárult a „FélmaratonMánia” versenysorozat. Négy egymást követő évszakban is teljesítettem egy-egy, a Budapest Sportiroda által szervezett félmaratont. A négy verseny a Telekom Vivicittá, a K&H mozdulj! Félmaraton, a WizzAir Félmaraton és jelen siófoki K&H mozdulj! Balaton Félmaraton volt. Első alkalommal teljesítettem ezt a sorozatot, de biztosan nem utoljára. Az előző hetek hosszú futásai után ez egy kellemes, könnyed futás volt nekem. Egész héten nagyon szép idő volt, ami szombatra némileg elromlott. Nem a hőmérséklettel volt a baj, hanem az egész nap fújó, erős széllel. A verseny bázisa az Erzsébet Szálloda volt, az épület elől indultak a futamok és ide is érkeztek meg. A rajtcsomagban a rajtszám, illetve különböző kiadványok voltak. Öltözési lehetőség hölgyek részére az Erzsébet Szállodában, a férfiak részére pedig a szálloda udvarán felállított, fűtött öltözősátorban volt lehetőség. Nagyon sokan összegyűltünk. Ezen nem lepődtem meg, hiszen a Budapest Sportiroda remek versenyeket szervez, amelyek mindig népes tömegeket vonzanak, függetlenül attól, hogy mely helyszínen és mely évszakban kerül rá sor. Ez az esemény ezúttal is két napos volt. Szombaton délelőtt zajlott a 14 kilométeres futam, 12:30-kor indult a félmaraton, illetve délután még sor került egy 7 kilométeres futamra. Csomagmegőrzésre is a versenyközpontban volt lehetőség. A félmaratoni mezőny 12 óra 30 perckor indult el szakaszos rajttal az Erszébet Szálloda elől. A Beszédes József sétányon indultunk keleti irányba. Elhaladtunk a márciusi FélBalaton Szupermaraton céljának helyt adó Hotel Magistern mellett is, majd a Szent László utcán tettünk meg egy rövid szakaszt. Itt volt egy fordító, majd a Balaton partjára vezetett az útvonal. Több kilométeren keresztül futottunk közvetlen a Balaton mellett. Nagyon szép kilátás nyílt az északi partra, illetve a tó keleti részére, még a kenesei löszfal is látszott a távolban. A Balaton most barátságtalan arcát mutatta, ennek ellenére volt néhány bátor szörfös, akik a viharos tavon próbálkoztak. Folyamatosan csapkodták a hullámok a partot, időnként vízcseppekkel permetezve minket, futókat is. A part menti sétány szinte végig vizes volt, hol jobban, hol kevésbé. Még a vízi madarak is kijöttek a partra vagy a part menti védettebb kis öblökbe húzódtak a kirándulók legnagyobb örömére, akik etették és fotózták a népes kacsákból, hattyúkból és sirályokból álló madársereget. Nagyon szeretek vízparton futni, még ebben a zord időben is szép volt a táj. Az északi partot nézve eszembe jutott, hogy milyen nagy utat tettem meg a tavaszi FélBalaton Szupermaraton alkalmával. Egyáltalán nem volt unalmas a hosszú egyenes, volt látnivaló. Természetesen készítettem néhány képet ezen a versenyen is. A partot elhagyva a Szent István sétányt érintve kanyarodtunk a Petőfi sétányra. A Nagystrand felé vettük az irányt. Érdekes volt így látni Siófok ezen részét, ami nyáron a talán legforgalmasabb része a településnek. Most rajtunk, futókon, illetve a futókkal érkezett kísérőkön kívül csak elvétve lehetett embereket látni. Ez a Balaton sorsa. Télen nagyon kihalt, nyáron nagyon zsúfolt. A Jókai parkot körbekerülve a Mártírok útja - Batthyány utca - Karinthy Frigyes utca - Köztársaság utca - Glatz Henrik utca - Bathhyány utca - Tátra utcákon kanyarogva értünk vissza a Beszédes József sétányra. Ezzel véget is ért egy kicsivel több, mint 10 és fél kilométeres kör, amiből volt hátra még egy. A rajtnál az utolsó zónából indultam, kényelmes futást terveztem. Az első körben folyamatosan előztem le a futókat. A második körben egy kicsit kényelmesebb tempót választottam, de még így is nagyon sok sporttársamat sikerült megelőznöm. Sikerült szinte közel egyenletes, 6 perces kilométerekkel végig futnom ezt a 21.1 kilométert és közben még jutott idő gyönyörködni a tájban, fotózgatni is. A szél nem kedvezett, nagyrészt oldalról fújt, néha szemből. Frissítő körönként kétszer, a Balaton partján, illetve a kör végén volt. Ebben a hűvös, szeles időben elég is volt ennyi. Inkább a folyadékra volt szükségem, bár nem igazán kívántam a hideg innivalót. A frissítőpontokon víz, izotóniás ital, szőlőcukor és banán közül választhattunk. A célban a gyönyörű érem mellé egy befutócsomagot is kaptunk, amiben két üveg ízesített ásványvíz, alma és többféle édesség, rágcsálnivaló volt. A szervezés nagyon jó volt, sem a frissítőpontokon, sem a célban nem kellett hosszú ideig várakozni, a rendezők nagyon jól kezelték a tömeget. Célba érkezés után, egy külön sátorban vehettük át a Félmaraton Mánia versenysorozat teljesítéséért járó külön érmet. Pénteken még úgy éreztem, hogy ha nem neveztem volna be előre és nem lenne a Félmaraton Mánia sorozat része ez a verseny, nem vágnék neki, így utólag azonban nagyon örülök, hogy részt vettem rajta. Önmagamhoz képest jó időt futottam, komolyabban el sem fáradtam. Jól esett. Nagyon jól éreztem magam, szép volt a táj, jó volt a szervezés. Egyedül a nagy szél zavart, de azért az sem tudta elrontani az élményt. Ezúttal meglepően kevés ismerőssel találkoztam, de ők olyan futótársak voltak, akikkel jó volt megint összefutni. Összességében nagyon jó döntésnek érzem, hogy részt vettem ezen az eseményen. Siófokot pedig továbbra is szeretem, mert egy újabb nagyon jó élményt adott nekem.

Képek a versenyről: www.flickr.com/photos/133587976@N03/albums/72157658968582013