Kaposvár Dombjai Farsangi Félmaraton

2015. február 8-án, vasárnap részt vettem az ötödik alkalommal megrendezett Kaposvár Dombjai Farsangi Félmaraton elnevezésű versenyen. Több okból is nagyon vártam. 2014. november 9-én voltam utoljára futóversenyen, illetve amiatt, hogy még soha nem jártam Kaposváron. Nagyon korán, reggel 5-kor el kellett indulnom Hajmáskérről. Hosszú volt az út, kétszer át kellett szállnom, de a futás élménye, hangulata és a sikerélmény kárpótolt a kellemetlenségekért. Amiből az időjárásnak köszönhetően bőven kijutott. Ez volt 2015-ben az első versenyem. A rendezvény egyben az Atom 100 és Atom 100 plusz versenysorozatok első állomása volt. A versenyközpont a Virágfürdőben volt kialakítva. Itt lehetett öltözni futás előtt és után, itt volt tisztálkodási lehetőség és csomagmegőrzés, illetve a verseny résztvevői kedvezményesen, 600,- forintért válthattak belépőjegyet erre a napra. A fürdő a vasútállomástól és a buszpályaudvartól néhány percnyire volt. A verseny maga a Kossuth térről indult, amit a fürdőtől egy jó 10 perces sétával lehetett elérni. Szép számmal összegyűltünk, az ország minden pontjából érkeztek versenyzők, de voltak francia és szerb résztvevők is. Sokan jöttek különböző jelmezekben, lévén hogy ez egy farsangi futás volt. A rajt a Városháza mellett volt. Indulás előtt esett kicsit a hó, majd 11 órára szikrázó napsütés és majdnem teljes szélcsend lett. Verseny előtt a főrendező ijesztgetett minket, hogy milyen komoly emelkedők várnak ránk. Utcai futóversenyen tényleg ritkán találkozhatunk ennyi emelkedővel, de számomra nem ez jelentette a nehézséget, hanem inkább a sok helyen latyakos, hókásás, havas, jeges terep. 11 órakor aztán végre nekivágtunk. Már az első métereken, a belvárosban is csúszkáltunk. Nem kellett sokat várni az első emelkedőkre, amiből volt még néhány utunk során. A vasúti felüljárón áthaladva indultunk Kaposvár külvárosa felé. Több helyen vizes volt az útburkolat, sok helyen azonban nem volt letakarítva. Néhány kilométer után elérkeztünk az első dombhoz, a Kecelhegyhez. A szervezők minden domb alján kietették a táblát, melyen a domb neve, illetve az emelkedő hossza és a szintemelkedés volt látható. Ezen felül minden kilométer táblával volt jelezve. A szervezők munkájára nem lehetett panasz. A domb tetejére érve szép kilátás volt a jutalmunk. Innen egy eléggé havas, jeges utcán folytattunk utunkat, majd egy mélyebb hóval borított rövid szakasz következett. Nem sokkal később leereszkedtünk egy hosszú lejtőn. Szerencsére nemcsak emelkedők voltak, hanem lejtők is. Ez azonban nem feltétlenül jelentett pihenést, hiszen a lefelé futás, főleg betonon, megterhelő a térd számára, különösen ha még közben egyensúlyozni is kell. Utána a forgalmas 67-es úton futottunk több mint egy kilométert, majd visszatértünk lakott területre. Közben folyamatosan jöttek az emelkedők, lejtők. 14 kilométernél értük el a Rippl-Rónai Villát, ahol Rippl-Rónai József Emlékmúzeum működik. Itt készült mindenkiről fotó az emléklaphoz. Jó másfél kilométerrel később értük el az utolsó dombot, az Ivánfahegyet. Az öt domb közül ez volt a legmeredekebb és a felfelé vezető út utolsó szakasza volt a legcsúszósabb. Csak apró léptekkel lehetett felfelé haladni, keresni kellett a biztos lépést. Felérve egy kis kápolnát pillanthattunk meg, majd 66 lépcső vezetett lefelé. Innen már csak 5 kilométer volt hátra. Áthaladtunk a Kapos folyó felett, majd a vasúti felüljárón, majd hamarosan visszaérkeztünk a Kossuth térre, ahol forró tea és egy gyönyörű érem várt minden beérkezőt. Nem volt könnyű verseny, nem csak az emelkedők miatt, hanem az időjárás és az útviszonyok miatt is. Az út kb. két harmadán fújt a jeges szél, sokszor arcunkba, szemünkbe csapkodva a fákról, háztetőkről lefújt havat. Emellett nagyon sok helyen rosszak voltak az útviszonyok, csak lassan, odafigyelve lehetett haladni. A csúszkálás, apró, biztonságot kereső lépésekkel való haladás nem csak lelassított, de fárasztó is volt. Nekem a bal térdemelt nagyon megterhelte, többször fájt futás közben. A rendezésre nem tudok rosszat mondani. Szép póló, gyönyörű érem, kedvezményes belépő a fürdőbe. Az útvonal során sok frissítőpont volt, víz, izotóniás ital, banán, szőlőcukor volt a kínálat, egy helyen pedig gélt is adtak. Sajnos, az innivaló nagyon lehűlt ilyen hidegben. Jól esett volna aforró tea. Ezt egyedül a végén kaptunk, ami rendkívül jól esett. Összességében jól szervezett verseny volt, népes mezőnnyel, jó hangulattal. Az időjárásnak köszönhetően kalandos, kihívásokkal teli futáson vehettünk részt. Eddig ez volt a legrosszabb körülmények között teljesített futóversenyem, de egyáltalán nem bántam meg, hogy részt vettem rajta. 21.1 kilométert és 380 méter szintet tettünk meg összesen igazi téli körülmények között.