Miért futunk?

Sokszor kérdezték már tőlem, hogy miért futok? Hiszen elfáradok, leizzadok, sokszor korán kelek, hogy egy-egy versenyre odaérjek és még fizetek is érte. Ez tényleg így van. Valóban sok kellemetlenség érhet, ha rendszeresen futok, főleg ha hosszú távokat. Mindezek ellenére számomra a futás egy nagyon pozitív dolog. Természetesen mindennek van jó és rossz oldala, de ez esetben sokkal több a jó. És szerintem ez a fontos, hogy összességében merre billen a mérleg. Számomra a futás sport, mozgás, egészség, kirándulás, siker, szabadság, jó társaság. Óriási sikerélményt nyújt számomra egy-egy verseny sikeres teljesítése, függetlenül a távtól, hiszen azért is megdolgoztam. Természetesen minél nehezebb, minél nagyobb kihívás, annál nagyobb motivációt és sikerélményt ad. Folyamatosan ad újabb és újabb célokat, egyre nagyobbakat. Számtalan szép vagy éppen érdekes helyen jártam már, ahova talán sohasem jutottam volna el, ha nem járok versenyekre (pl. Paksi Atomerőmű látogatóközpontja). Egy-egy futás egyben egy kirándulás is. Megannyi emléktárgy sorakozik otthon, pólók, futómezek, érmek, oklevelek és számtalan egyéb ereklye, amelyekre jó ránézni. Mindegyik egy kedves emléket idéz, egy jó élményt és azt juttatja eszembe, hogy megdolgoztam érte és sikerült. Volt értelme a befektetett munkámnak. Nem az érmekért, pólókért és egyéb relikviákért futok, de tagadhatatlan, hogy nagyon jól esik amikor célba érek és ezt valamilyen kézzel fogható módon elismerik. Szerencsére, nemcsak olyan emberekkel találkozok, akik rossz szemmel néznek rám a hobbim miatt. Az ilyen embereket csak sajnálni tudom. Mindig az jut eszembe, hogy nem tudják mit veszítenek. Én és az én életem ezáltal is gazdagabb. Sokan elismerően bólintanak, esetleg csodálnak. Ez jól esik, de nem másoknak szeretnék megfelelni, hanem csak magamnak. Fontosnak tartom, hogy mindig csak olyan versenyen induljak el, amiről tudom, hogy jó eséllyel tudom teljesíteni. Ez azért fontos, hogy ne a kudarcélményeket gyűjtsem, hanem a sikereket. Nekivágni mindenki neki tud bármilyen versenynek, de végigcsinálni már kevesen. Főleg jó érzéssel, mosolyogva és nem görcsölve, szenvedve. Természetesen bizonyos teljesítményekért jóval nagyobb árat kell fizetni, de azt mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy neki mi éri meg. Természetesen jöhetnek közbe váratlan problémák (betegség, sérülés, stb.), de azt gondolom, hogy nagy különbség van a kudarc és a nem sikerült között. Szerintem kudarc az, amikor azért nem sikerül, mert vagy túl nagy feladatot vállaltam vagy mert nem tettem meg mindent. A nem sikerült pedig amikor a képességeimnek, körülményeimnek megfelelően választottam célt és annak eléréséért mindent meg is tettem. Amikor nem rajtam múlott. Hát ezért és így futok én.