Optivita Ultrafutó Kupa Velence

Október 11-én, szombaton részt vettem a 2015. évi Optivita Ultrafutó Kupa negyedik állomásán, melynek Velence volt a helyszíne. Márciusban már indultam 6 órás futáson, akkor 46.4 kilométert futottam, most szintén 6 órás versenyszámban szinte ugyanannyit sikerült teljesítni. Mivel még kicsit bennem volt az előző heti Spar Budapest Maraton 42 kilométerének a fáradtsága, nem vártam túl sokat magamtól. A verseny bázisának a Velencei Vízi Vár adott otthon. Ez töltötte be a rajt és a cél szerepét, illetve körönként frissítőállomás is volt. Szép számmal összegyűltek a futók, mind az amatőr, mind a profi versenyzők találtak a felkészültségüknek megfelelő távot. 2, 4 és 6 órás futásra, valamint 100 kilométeres távra lehetett nevezni. Én a 6 órás versenyszámban indultam. Hatodik alkalommal futottam maratonnál hosszabb távot. A Vízi Vár területén volt a versenyközpont sátrakban, ahol átvehettük a rajtcsomagot. Rajtszám, időmérő chip és különböző szórólapok, illetve egy zöldalma ízű gél volt benne. Akik idén első alkalommal indultak az Optivita Ultrafutó kupán, ők kaptak egy emblémázott technikai futómezt is. Ettem, ittam verseny előtt, elfogyasztottam a gélt is, majd átöltöztem és rövid bemelegítés következett. Tíz órakor aztán útjára indult a mezőny. A Vízi Várból kikanyarodva a kerékpárútra tértünk rá, majd a Tóparti úton indultunk Pákozd irányába. Többször is futottam már erre, most azonban még jóval az arborétum előtt visszafordultunk, hiszen így jött ki a pontosan 5 kilométer hosszú, hitelesített kör. A fordítónál frissítőpont volt, ahol víz és izotóniás ital közül lehetett választani. Ugyanazon az úton tértünk vissza a Vízi Várhoz, amelynek területén egy kicsit kanyarogtunk minden körben. Időmérés minden kör végén volt, ahol egy monitoron láthattuk az éppen befejezett körünk idejét, hányadik körnél tartunk, illetve a kategóriánkénti helyezésünket. A Vízi Vár területén volt a körönkénti másik frissítőpont. Rendkívül gazdag választék várt minket. Víz, izotóniás ital, kóla, meleg tea, szőlőcukor, banán, alma, citrom, kekszek, csoki, konzerv ananász, őszibarack befőtt, paradicsom, vajas kenyér, tészta leves volt a választék. Azt hiszem itt mindenki megtalálta a neki megfelelő frissítőt. Nehéz volt megállni, hogy ne egyek minden körben szinte az összes finomságból. Nem voltam éhes és szomjas futás közben egy pillanatig sem. Ilyen körökből teljesítettünk ki többet, ki kevesebbet. Én a 6 óra alatt kilenc teljes kört tettem meg, illetve még 2170 métert. 2, 4, illetve 6 óránál hangjelzéssel jelezték a szervezők az adott futam végét. Ekkor mindenki, aki az adott futamot befejezte, megállt ott, ahol éppen volt és a szervezők végigmentek a körön és lemérték mindenkinek a tört körét. Ez került hozzáadásra a teljes körök által megtett távhoz. Nekem így 46.217 kilométer lett a végeredményem. Szerencsére kellemes őszi idő volt, nem fújt a szél és nem esett az eső. Nagyon jó volt a szervezés, bőséges az ellátás. Szép környezetben futhattunk, a verseny bázisa közvetlenül a Velencei-tó partján volt, ahonnét gyönyörű kilátás nyílt az egész tóra. Eszembe juttatta a két Pók Janó által szervezett remek Velencei-tó Kör emlékét. Nagyon szeretek vízparton, víz közelében futni. E tónál harmadszor futottam és eddig mindig nagyon tetszett. Az útvonal nagy része erdősávval szegélyezett volt, nagyrészt aszfaltozott úton haladtunk, egy kis szakaszon pedig térkővel lerakott úton. A Tóparti úton helyenként nagyon szép kilátás nyílt a fák között a tó déli partjára. Az úttól nem messze az M7-es autópálya húzódik, ami nagyon zajos, de számomra nem volt zavaró. Nagyon jó hangulatban telt a futás 6 órája, a szervezők és a futók is gondoskodtak erről. Az ismerős futókkal körönként bíztattuk egymást. Korosztályt, nemet tekintve változatos volt a mezőny. A versenyszámok közül inkább a hosszabbak, a 6 órás és a 100 kilométeres futam voltak a legnépszerűbbek. Célba érkezés után ismét fogyaszthattunk a körök során megszokott, minden földi jót kínáló asztalok ínycsiklandozó választékából, ezen kívül egy nagy adag rendkívül finom és gazdag paprikás krumplival leptek meg minket a szervezők, melyhez kenyér és savanyú uborka is járt. Fizikailag és mentálisan is nagyon jól bírtam. Nagyon gyorsan eltelt ez a 6 óra. Túl gyorsan. Megint az az érzésem volt a végén, hogy jó lenne még egy kicsit tovább részese lenni ennek a remek eseménynek. Amikor letelt a 6 óra és vártam a szervezőket, hogy lemérjék a tört kör során megtett távot, nagyon sok futó gratulált. Nemcsak az ismerősök, barátok, hanem teljesen idegenek is. Valaki csak szóban, valaki kezet fogott, valaki pacsizott. Nagyon jól esett. Úgy éreztem jó helyen vagyok. Ez az én világom. Jó az ilyen versenyek alkalmával a futás előtt és után kicsit beszélgetni ismerősökkel. Sajnos rohanó és egyre fejlettebb világunkban egyre nagyobb kincs a személyes kapcsolatok ápolása. Sokat gondolkodtam, hogy benevezzek-e erre a versenyre. Végül belevágtam. Jó döntés volt. Annak ellenére, hogy fáradtan érkeztem, végig nagyon jól éreztem magam. Az idei év egyik legjobb versenye volt számomra.

Képek a versenyről: www.flickr.com/photos/133587976@N03/albums/72157657749665923