Paksi Atomfutás 3/4 marAtom 2014.09.06.

2014. szeptember 6.-án, szombaton került megrendezésre a Paksi Atomfutás elnevezésű verseny.  Nekem három és fél hónap alatt már a hatodik versenyem volt, egyben a maratonra való felkészülés következő állomása. Úgy gondoltam ideje emelni a távot öt félmaraton után, ezért a 31.6 kilométeres távra neveztem. Mivel már érvényes nevezésem volt az októberi Spar Budapest Maratonra, erre az eseményre fél áron nevezhettem. Szerencsére 11 órakor indult a verseny, így aznap reggel el tudtam utazni. Veszprémi és dunaföldvári átszállással, közel négy óra utazás után érkeztem meg Paksra. A buszpályaudvaron számos sportoló kinézetű embert láttam, mint kiderült ők is az Atomfutásra érkeztek. Jó negyed órás gyaloglással érkeztünk meg az Atomerőmű SE sportcsarnokához. E melletti szabad területen volt a versenyközpont sátrakban. Számos különböző távon lehetett indulni, ez a résztvevők számán látszott is. Hatalmas tömeg, remek hangulat fogadott. A versenyközpont környékén számos enni- és innivalót kínáló árus csábította az embereket. Volt borkóstolástól a kürtős kalácsig minden. Rajtszám és rajtcsomag átvétel után öltözés, rövid bemelegítés és indultunk is. Együtt indult a 3.5, 7, 14, 21 és 31.6 kilométeres táv. Lejtős utcákon indultunk el, majd egy körforgalomnál különvált a 3.5 kilométeres mezőny. Később a 7 kilométeres távot teljesítők is kiváltak a mezőnyből. Néhány kilométer után, a belvárosban értük el az első zenészeket, amit még jó néhány követett az útvonal során. Volt két tagú formáción át a nagyobb zenekarig minden, akik számos különböző stílusú zenével emelték a verseny amúgy is remek hangulatát. Egy helyen még táncos produkció is szórakoztatta a futókat. Kicsit több mint 4 kilométer után komoly torlódás alakult ki, amit sokan nehezményeztek. Egy keskeny, nagyon meredek, lépcsőkkel tarkított keskeny földúton jutottunk fel a szőlőhegyre. Megérte a fáradtság, mert páratlanul szép kilátás nyílott a kanyargó Dunára. Egy kis ideig gyönyörködtem a látványban, majd indultam tovább szőlők között kanyarogva. Kellemes meglepetés volt a frissítőpontokon a szőlő. Emellett a szokásos menü várt minket: víz, izotóniás ital, kóla, szőlőcukor, banán, csoki. A frissítés mennyiségére és minőségére nem lehetett panasz. Szőlők között kanyarogva, néhol keskeny lépcsőkön haladva vezetett utunk vissza a belvárosban. Közben futottunk emelkedőkön, lejtőkön, lépcsőkön, templom udvarában. Szép volt és kalandos. 14 kilométer megtétele után értünk vissza a rajt helyéül szolgáló Atomerőmű SE sporttelepére. A 14 kilométert teljesítők itt célba értek, számunka a célkapu csak részidőt mért. Hatalmas tömeg, taps, bíztatás fogadott minden futót. A futás során összesen 426 méter szint volt (a szervezők által meghirdetve),  szinte az összes az első 14 kilométeres szakaszon. Innen egy hosszú lejtő következett, majd kerékpárúton indultunk az atomerőmű felé. Hosszú egyenes szakaszok következtek előbb aszfaltozott, majd földes utakon. Így jutottunk el  az atomerőmű látogatóközpontjába. Itt kilométereken keresztül futottunk szabadtéri és beltéri kiállításokon keresztül. Érdekes élmény volt. Ilyenben még nem volt részem és szerintem sokszor nem is lesz. Egyrészt az atomerőmű látogatóközpontjába sem akármikor jutok el és még kiállításokon keresztül sem futottam. Páratlan élményt és hangulatot adott a versenynek. Közben a szokásos frissítőpontok vártak minket. Elhagyva az atomerőművet elindultunk vissza Paks belvárosa felé. Ismét hosszú, egyenes, de egyáltalán nem unalmas szakasz következett. A 6-os út mellett haladtunk kerékpárúton. Itt már túl voltam 26 kilométeren. Itt kezdtem el érezni, hogy mennyit futottam már. Paksra visszaérve néhány emelkedős utca következett, egy utolsó frissítés és irány a cél. Megérkezve egy gyönyörű érem volt a jutalom a rajtcsomagban kapott remek minőségű technikai futómez mellé. Ezen kívül kaptam egy üveg bort és egy tányér halászlét. Nagyon jó idő volt, napos, kellemes, de nem túl meleg. A táj, a terep nagyon szép volt, rendkívül kalandos, változatos, látványos. A frissítés mennyisége, minősége és a szervezés is jó volt. Végig nagyon sok szervező, polgárőr, rendőr felügyelte a verseny biztonságát. Számomra egyetlen apró negatívum az volt, hogy 11 órakor indult a verseny, fél 3 után értem célba, így pont az ebédidő alatt futottam és a vége felé éhes lettem. Összességében nagyon pozitív élmény volt és nagyon nagy sikerélmény. Kellemesen elfáradtam fizikailag, mentálisan egyáltalán nem. Holtpontom ismét nem volt. A sok pozitív élmény rendkívül nagy hajtóerőt adott végig. Külön öröm volt számomra a tudat, hogy jól haladt a maratonra való felkészülésem. Csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a versenyt.