Salomon Hervis CityTrail 9 km terepfutás 2014.09.20.

2014. szeptember 20-ára, szombatra az előző hetekhez képest meglehetősen rövid, ám nem túl könnyű versenyt választottam. Első alkalommal került megrendezésre Budapesten, a Gellért-hegyen a Salomon Hervis CityTrail futónap. A 9 kilométeres táv volt a leghosszabb ezen a versenyen, amely két, egyenként 4,5 kilométeres körből állt. A Petőfi hídnál található távolsági autóbuszmegállótól egy kellemes Duna-parti sétával értem a Szent Gellért térre. Innen a nevéhez méltó Verejték lejtő és Verejték utca vezetett a verseny helyszínére. A kellemesen emelkedő terepen megvolt a bemelegítés. A verseny helyszínén több sportszereket, illetve étrend-kiegészítőket gyártó cég standja megtalálható volt. Meglehetősen sokan összejöttünk ezen a gyönyörű helyszínen. Rajtcsomag átvétel után megnéztem a gyermek futamokat. A rajtcsomagban kaptam egy nagyon jó Salomon technikai futósapkát és egy ugyanilyen márkájú cipőszsákot, illetve egy kalciumos tejitalt. A verseny előtt bemelegítettünk a környező emelkedőkön, majd volt közös bemelegítés is. 11 órakor rajtolt el együtt a 4,5 kilométeres és a 9 kilométeres mezőny. Egy füves területről indulva egyből emelkedők következtek. Nagyon szép helyeken, hol aszfaltozott, hol földes úton haladtunk tovább. Mivel a Gellért-hegy Budapest egyik népszerű kirándulóhelye, szép számmal voltak turisták ezen a napon is, aminek mi futók nem feltétlenül örültünk. A pálya végig le volt zárva, rendezők, rendőrök felügyelték az útvonalat, ennek ellenére számos turista nem volt hajlandó figyelembe venni ezt. Számomra nagyon zavaró volt, hogy lezárt pályán kerüldözni kellett a turistákat, helyenként nem kis ügyességgel az előttem gyorsan átszaladó, elém kilépőket. Szerencsére sokat futottunk olyan terepen, ahova a turisták nem jöttek el. Nem sok sík tereppel találkoztunk. Legtöbbször vagy emelkedett vagy lejtett. A Citadellához vezetett utunk, ezt körbe futva haladtunk tovább. Számos helyen csodaszép kilátás nyílott az alattunk nyüzsgő Budapestre. Megcsodálhattuk távolról a Budavári palotát, Mátyás-templomot, Halászbástyát, Országházat, A Szent István bazilikát, a Budai-hegység hegyeit, a Hármashatár-hegyet. Egy élmény volt futás közben végignézni a főváros számos szebbnél szebb épületét. Menet közben volt egy frissítőpont, ahol víz volt, semmi más. Én ezt kicsit kevestelltem. Tovább futva murvás, köves utak következtek. Ezen a szakaszon is páratlanul szép kilátás volt a jutalmunk, ezúttal a Dunára láthattunk rá, északi és déli irányban is elég hosszan, illetve fővárosunk pesti oldalára. Itt is lejtők, emelkedők, helyenként keskeny utak, lépcsők következtek. Nem volt könnyű terep, de nagyon szép volt. A 4,5 kilométert teljesítők egy hosszú, kanyargós lejtővel a rajt helyszínéül szolgáló rétre visszatértek, ők befejezték. Mi, a 9 kilométert teljesítők tettünk még egy kört, majd a második kör végén érkeztünk mi is vissza a kiindulási ponthoz. A célban kaptunk frissítőt, nem túl sokat.  Kellemes, napsütéses őszi időben teljesítettük ezt a 9 kilométert. Mivel emelkedők is voltak szép számmal, nagyon jó lett volna több frissítés. Több helyen és több féle. Ezzel én személy szerint nagyon elégedetlen voltam. A kapott ajándékok nagyon hasznosak és az útvonal is páratlanul szép volt. Jó volt ilyen népes mezőnyben, Budapest egy ilyen gyönyörű pontján futni egy jót.