SkyRun Hegyvidék Trail

A SkyRun Hegyvidék futam teljesítése után nem volt időm pihenni, egyből indultam le. A legrövidebb úton tértem vissza a rajthoz. Ez meglehetősen meredek és köves volt több helyen is, nem volt könnyű lefelé sem. Nemsokára pedig ez az út várt rám, csak éppen felfelé és futva. Sejtettem, hogy nem lesz könnyű, főleg így, hogy előtte már egyszer felfutottam a csúcsra. Sok versenyző ezt az utat választotta vissza a rajthoz, sokan indultunk mindkét futáson. Ezen kívül sok kiránduló, túrázó is volt a hegyen ezen a napon. Ez valószínűleg a kellemes időjárásnak volt köszönhető. Lefelé menet közben elfogyasztottam a célban kapott almát és ásványvizet. Jól esett a folyadék. Nagyon kellemes idő volt. Nem sokkal azután, hogy leértem, indult is a terepfutás. Az előző futam csúszása miatt ez is kicsi késéssel rajtolt el. Ebben a versenyszámban kevesebben indultunk. Itt egyesével indítottak minket, nagyon rövid időközönként. A rajt után pár tíz méterrel el is hagytuk az aszfaltozott utat. Jobbra bekanyarodtunk az erdőbe, ahol egyből egy rövid, meredek szakasz következett. Végül is ezért jöttünk. Végig erdőben haladtunk. Eltévedni nem lehetett, a szervezők az egész útvonalat szalagokkal, illetve a földre festett jelzésekkel jelölték. Elágazókban, illetve a földút és az aszfaltozott út kereszteződéseiben rendezők irányítottak minket. Többször kereszteztük a csúcsra vezető műutat, amelyen nem sokkal korábban felértünk. A terepfutás mindössze 1.8 kilométer hosszú volt, de ugyanúgy 181 méter szintet kellett legyőznünk. Helyenként könnyen futható volt a terep, helyenként elég meredek, sok helyen pedig nagyon köves. Figyelni kellett, hogy hova lépünk, nem csak a köves talaj miatt, hanem a földből kiálló gyökerek vagy lehullott faágak miatt is. Ezen a futamon eléggé szétszakadozott a mezőny. A földutat nem csak mi futók használtuk, hanem sok túrázó is, ami számomra zavaró volt a keskenyebb szakaszokon. Az utolsó métereket ismét az aszfaltozott úton tettük meg. Ugyanaz a látvány fogadott minket, előtérben a célkapu, a háttérben pedig a kilátó. Ismét név szerint köszöntöttek minden versenyzőt, sőt külön kiemelték, ha valaki több futamon is részt vett. A frissítés ezúttal is ásványvíz és alma volt. Most már nyugodtan tudtam elfogyasztani, nem várt újabb futás. Túrázóként többször is jártam a János-hegyen, futóként most először. Nem volt könnyű kétszer egymás után futva felérni, de a szép táj és a kihívás nyújtotta sikerélmény kárpótolt érte. Az első futam jól ment, a második futam vége felé már éreztem némi fáradtságot. A terepfutás után kellett egy kis idő, mire a pulzusom visszaállt. Számomra nagyon rövidnek tűnt mindkét versenyszám, ám a sok emelkedő miatt komoly megterhelést jelentett így is. De ez most nem a távolságról szólt. Szerencsére, amire a Hegyvidék Trail futamon felértem, némileg csökkent a tömeg, így szántam egy kis időt arra, hogy felmenjek a kilátóba. Minden szinten körbesétáltam és gyönyörködtem az elém táruló páratlan panorámában. A Budai-hegység, a Pilis, a Duna és egész Budapest ott volt a szemem előtt. Próbáltam megtalálni a parányi épületek sokaságában azokat a helyszíneket, ahova kedves emlékek kötnek. Futóversenyek, koncertek helyszínei, színházak. Gondolatban végigjártam a következő vasárnapi Spar Budapest Maraton útvonalát is. Sok pesti versenyen vettem már részt, de ez újdonság volt számomra. Ezen a környéken még nem futottam. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, nem is volt, de egyértelműen megérte. Gyönyörű helyen, szép időben, jó szervezés mellett futhattam. Remek nap volt!

Képek a versenyről: www.flickr.com/photos/133587976@N03/albums/72157657191573313