Spar Budapest Maraton 2014.10.11.

2002-ben futottam az első maratonomat, a Kaiser’s-Plus Budapest Maratont. Nem ment könnyen, sőt 30 kilométer után kifejezetten sokat szenvedtem mind fizikailag, mind mentálisan, mégis hatalmas élmény volt. Kedvenc versenyem lett. Sajnos, különböző okokból hosszú ideig nem futottam. 2014. májusában kezdtem újra. 2002 óta terveztem, hogy újra elmegyek a kedvenc versenyemre, de erre 12 évig kellett várnom. Így meglehetősen nagy várakozás előzte meg részemről a 29. Spar Budapest Maratont.

Már augusztusban beneveztem rá. Ezt a versenyt vártam a legjobban 2014-ben. Előzetesen, a többi versenyhez hasonlóan, minden információt beszereztem róla. Ekkor láttam, hogy több helyen megváltozott az útvonal a 2002. évhez hasonlóan. Mind utóbb kiderült, előnyére.

A Spar Futófesztivál eredetileg október 12-én került volna megrendezésre, azonban az önkormányzati választások is ezen a napon zajlottak. Így egy nappal korábban, október 11-én, szombaton lett megtartva és a rajtidők is módosultak, későbbre kerültek.

Az ötvenhatosok terén óriási tömeg fogadott. Számtalan sátor, stand volt itt megtalálható. Különböző termékbemutatók, kóstolók. Némi keresgélés, nézelődés után sikerült megtalálni a legnagyobb sátorban a versenyközpontot. Számtalan asztalnál lehetett nevezni, illetve átvenni a rajtcsomagot. Nagyon jól szervezett volt minden, rengeteg szervező segítette az eligazodást, illetve végezte a nevezést, rajtcsomagok kiosztását. A hatalmas tömeg ellenére hamar sorra kerültem. A rajtcsomagban volt egy zöld színű, emblémázott technikai futómez, egy ugyanilyen cipőszsák és egy piros sapka, valamint több magyar és angol nyelvű futással kapcsolatos kiadvány, kedvezmény kuponok, szórólapok. Innen az öltözőhöz mentem, ami a Petőfi csarnokban volt. Átöltözés, csomagok leadása a ruhatárban és séta vissza. Rajt előtt még meglátogattam több standot, megkóstoltam több üdítőt, tejterméket. Gyorsan telt az idő, végül sietnem kellett az Olof Palme sétányra, ahonnan indultunk. Nem sokkal rajt előtt értem oda, óriási volt a tömeg. Mind a futók, mind a hozzátartozók, barátok, szurkolók rengetegen voltak. A tervezett időnek megfelelően több rajtzónából indultunk el. 11 órakor rajtoltunk. Először a handbike-os versenyzők, majd zónánként a maratonisták és a maraton váltók első emberei. Több percet igénybe vett, mire minden futó átlépte a rajtvonalat. Természetesen nettó chipes időmérés volt. A rajtnál remek hangulat volt. A Hősök terét megkerülve, ahol nagy tömeg biztatott minket, kanyarodtunk rá a 2002 óta a világörökség részét képező Andrássy útra. Ezen végig futottunk, érintve a Kodály kőröndöt, illetve az Operaházat egészen a Bajcsy-Zsilinszky útig. Itt fordító, majd vissza. Végig óriási tömeg volt mind pályán belül, mind pályán kívül. Az Andrássy útról balra lekanyarodva a Nagymező utcában haladtunk tovább. Itt újabb látnivalók (Operettszínház, Hofi Géza és Kálmán Imre szobra) mellett haladtunk el. Egy élmény volt számomra. A Bajcsy-Zsilinszky útra ráfordulva egészen az Andrássy útig futottunk, majd újabb fordító és vissza. Itt megcsodálhattuk a felújított Szent István bazilikát. A Bajcsy-Zsilinszky utat elhagyva kevésbé forgalmas utcákon értünk el a Duna-partra. A Margit-hídon jutottunk el a Margit-szigetre. Gyönyörű környezetben futottunk keresztül rajta, elhaladva a Margitszigeti Szabadtéri Színpad és Zenélő kút mellett egy kis emelkedővel értük el az Árpád hidat. A hídról a pesti oldalon tértünk le a Duna Tower tornyai tövében. Innen a Népfürdő utca – Carl Lutz rakpart – idősebb Antall József rakpart útvonalon értük el a Lánchidat. A Széchenyi István térnél kanyarodtunk rá. A hídon futva gyönyörű kilátás nyílt a Dunára, a Budai-hegységre, a Budavári palotára, Gellért-hegyre. Páratlanul szép látvány volt. A Lánchidat a 0 kilométer kőnél hagytuk el. Innen a Friedrich Born, majd a Raoul Wallenberg rakpartokon vezetett utunk, majd következett a Nina és Valdemar Langlet, majd a Budai alsó rakpart. A Rákóczi hídnál volt egy újabb fordító, itt értük el a félmaratoni távot. Nekem 2 óra 5 perc volt a részidőm, ami az idei legjobb félmaratoni időm volt. Innen a felső rakparton futottunk a Szent Gellért térig, majd át a Szabadság hídon. Ezután a Fővám tér következett, majd a Közraktár utca, ahol nem sokkal a Petőfi híd előtt volt egy újabb fordító. Északi irányba haladva a Fővám tér érintése után a Pesti alsó rakpart, majd a Jane Haining rakpart, illetve az idősebb Antall József rakpart következett. Másodszor is elfutottunk az Országház mellett, majd a már szintén érintett Carl Lutz rakpart, Népfürdő utca, Duna Tower, Árpád híd következtek. Másodszor is keresztül futottunk a Margit-szigeten, ezúttal észak-déli irányban. A Margit hidat is másodszor érintettük, majd ismét kevésbé forgalmas utcákon haladtunk egy ideig. A Nyugati pályaudvar és a West End City Center mellett a felüljárón át futottunk el, majd nem sokkal ezután a Lehel tér következett. Elhaladtunk az Árpád-házi Szent Margit templom mellett. Innen már csak a Podmaniczky utca és a Dózsa György út és néhány kilométer volt hátra a Hősök teréig, ahol ismét népes szurkolótábor fogadott minket. Megkerülve a Hősök terét a Kós Károly sétány felé vettük utunkat. Egy fordító, majd egy kis kör a Városligetben és az Olof Palme sétányon megpillanthattuk a 42 kilométert jelző táblát. Innen egy bal kanyar után egy 100 méteres szakasz következett, majd egy újabb bal kanyar után felirat hirdette, hogy már csak 100 méter van a célig. Itt olvashattunk egy nagyon kedves feliratot magyar és angol nyelven: „Mind hősök vagytok”. Úgy gondolom, akik idáig eljutottunk, méltán éreztük magunkat tényleg hősnek. Az utolsó 200 méteren nagyon nagy tömeg, hatalmas taps, éljenzés fogadta a futókat. Ezt az utolsó rövid szakaszt rendesen meg is húztam, hogy méltó befejezése legyen ennek a gyönyörű versenynek. Végül 4 óra 49 perc alatt értem célba. A célban nyakunkba akasztották a hatalmas és szerintem csodaszép érmet, melyet már a rajt előtt megpillanthattunk távolról, amikor a szervezők elkezdték kirakni őket, illetve kaptunk egy gazdag befutócsomagot. A cél közelében a Városligetben és az Ötvenhatosok terén is óriási tömeg volt. Rövid pihenő után séta a Petőfi csarnokig, az öltözőbe. Kényelmes öltözés és pár perc pihenés után még meglátogattam az Ötvenhatosok terén néhány standot, megkóstoltam különböző innivalókat, tejtermékeket, majd elindultam a pályaudvarra.

Tizenkét évet vártam arra, hogy újra eljussak erre a versenyre. Elsőre kedvencem lett és az is maradt. Nagyon szép idő volt, kicsit túl meleg is. Az útvonal Budapest nagyon szép, látványos részein haladt, egyszerűen csodálatos volt. Frissítés sűrűn volt, jó volt. A rajtcsomagban és a befutócsomagban rengeteg ajándékot kaptunk. Óriási tömeg volt, a különböző távokon több mint 23.000 résztvevő, ebből több mint 7.000 a maratonon, nem számolva a maraton váltókat. Nagyon sok külföldi látogatott el Budapestre ezen a napon a 29. Spar Budapest Maratonra. Sok néző, szurkoló, családtag, barát is eljött. A szervezés a Budapest Sportirodától megszokott alapos, magas színvonalú volt. Remek nap volt. Már a verseny után az járt a fejemben, ahogy mondani szokták: jövőre, veletek, ugyanitt :) .

Képek a versenyről: www.flickr.com/photos/133587976@N03/sets/72157653422137429