Spuri FélBalaton Szupermaraton - 1. nap

2014. év vége felé döntöttem úgy több sikeres maratoni, illetve maratonnál kicsit hosszabb táv teljesítése után, hogy megpróbálkozok egy több napos versennyel. A Spuri FélBalaton Szupermaraton jó választásnak tűnt. Gyönyörű útvonalon halad, olyan tájakon, amelyeket ismerek és szeretek, és a közelben van. A 2015. februári, márciusi versenyeim mind a felkészülés részei voltak. Fokozatosan emeltem a távot. Egy héttel korábban 38 kilométernél abba kellett hagynom az Országfutásomat egy kellemetlen sérülés miatt, amit a felkészülés utolsó állomásának szántam, így kicsit aggódva vágtam neki a kétnapos erőpróbának.

Szombaton reggel indultam Badacsonyba. A vasúti megálló közelében, a 71-es főút mentén található benzinkút parkolójában már nagy volt a tömeg. A négy napos, a két napos táv egyéni indulói, illetve a váltók résztvevői, valamint a napi szakaszt teljesítők gyülekeztek. Nem csak futók, de családtagok, barátok, kísérők is szép számmal összegyűltek. A sátrakban kialakított versenyközpontban vehettük át a rajtcsomagot, ami tartalmazott egy gyönyörű, feliratozott, kék, hosszú ujjú technikai futómezt. Szintén a sátrakban voltak kialakítva az öltözők. Öltözés, gyors evés-ivás, majd bemelegítés. Fél 10-kor indult a négy napos verseny „lassú futama”, majd háromnegyedkor a kerékpárosok és végül 10 órakor nekivágtunk mi is. Gyönyörű, kellemes, napsütéses tavaszi időben rajtoltunk el. A rajttól a 71-es út mentén, járdán futottunk. Badacsonytomajon áthaladtunk a vasút felett, majd tovább az út menti járdán, egészen Badacsonyörsig. Badacsonytomajon kiegészültünk a Maratonfüred betétszám mezőnyével. Badacsonyörstől a balatoni kerékpárúton folytattunk utunkat. Gyönyörű kilátás nyílott a tanúhegyekre, másik oldalon pedig a Balatonra. Hamarosan elértük Ábrahámhegyet és az első frissítő állomást. Külön frissítő asztalok voltak az egyéni futóknak és a váltók tagjainak. Nagyon bőséges választék volt, sem éhes, sem szomjas nem voltam futás közben. Volt víz, kóla, izotóniás ital, alma, citrom, narancs, mazsola, több féle aszalt gyümölcs, ropi, kétféle csoki, szőlőcukor, sör, vajas kenyér, magnézium, kálcium. Nem is bírtam mindent megkóstolni, olyan bőséges kínálat volt. Mivel meglehetősen jó idő volt, már-már kimondottan meleg, inkább az innivalót és a sós ropit, vajas kenyeret, illetve a csokit részesítettem előnyben. Innen a kerékpárutat követve üdülőövezetben haladtunk, majd nemsokára el is értük Balatonrendes települést. Röviddel ezután Pálköve következett, ahol mi a 71-es út szélén, bólyákkal elzárt részen futottunk, nem mentünk be Pálkövére. Hamarosan már Révfülöp következett, ahol újabb frissítőpont várt ránk, illetve itt volt a váltók számára az első váltóhely. Révfülöpön gyönyörű parkok mellet, illetve barátságos sétányon is futottunk. Egyre jobban sütött a nap, egyre melegebb lett. Révfülöp után Szepezdfürdő következett. Itt a kerékpárút elhagyta a 71-es utat, lakott területen futottunk tovább egy rövid ideig. Egy elágazáshoz érve, a kerékpárút felmegy a domboldalba, mi azonban visszatértünk a főút mellé és a járdán futva hagytuk el Balatonszepezdet. A település keleti végénél ismét visszatértünk a kerékpárútra. Jó kettő kilométerrel később elértük Zánkát. Újabb frissítés után a Vérkúti utcán, majd a Tusakosi utcán haladva hagytuk magunk mögött a település. Ismét a 71-es főút mellett vezetett utunk. A zánkai Új Nemzedék Központ érintésével jutottunk el Balatonakaliba. Az Új Nemzedék Központnál ismét megálltam egy rövid időre és megtekintettem a haditechnikai parkot. Balatonakalit kissé "körbejárva" tértünk vissza a 71-es úthoz. Innentől sűrűn következtek a települések, ami még jobban éreztette, hogy haladok. Egy hosszú, nagyrészt egyenes szakasz következett, az út két oldalán erdős részekkel szegélyezve. Fövenyesen a 71-es út és a Strand utca találkozásánál volt az újabb frissítő felállítva, illetve a csapatok részére itt volt a másik váltóhely. A Gesztenye soron végig futva értünk Balatonudvariba. Itt egy emelkedős utca vezetett a 71-es úthoz. Elhaladva a templom és a temető mellett el is hagytuk a települést. A temetőnél ismét megálltam egy rövid időre nézelődni, fotózni. A szív alakú sírkövek nagyon különlegesek, egyediek. Balatonudvari nevezetessége. Alig több, mint egy kilométer és már Örvényesen voltam. A kicsi települést elhagyva már látszott Aszófő, illetve gyönyörű kilátás nyílt a Balatonra és a Tihanyi-félszigetre. Aszófőn a vasútállomás mellett futottunk el, majd egy rövid szakasz következett a főút mellett. Az újabb gazdag frissítés a Kües utca végén várt. Innen a sajkodi elágazó felé vettük az irányt. Már nem volt sok hátra. Elhaladtunk az Apáti templomrom mellett, ahol ismét megálltam egy nagyon rövid időre nézelődni, fotózni. Itt már eléggé szét volt szakadozva a mezőny. Sok futón már erősen látszott a fáradtság. A tihanyi elágazás után már megláthattuk az utunk során utolsó települést, Balatonfüredet. Egy hosszú egyenes szakasz következett, ahol még egy utolsó frissítés várt. Itt már csak ásványvíz volt, de ennyi kilométer után a napsütéses, meleg tavaszias időben nagyon sokat ért az is. A szervezők nagyon lelkesen ünnepeltek mindenkit, aki idáig eljutott és lelkesen bíztattak minket az utolsó kilométerekre. Balatonfüred belvárosába érve egy tábla hirdette, hogy elértük a maratoni távot. Itt már nagyon nagy volt a forgalom, méterről-méterre közeledett az utunk végét jelentő Tagore sétány. Az utolsó másfél kilométeren nagyon sokan tapsoltak, bíztatták a megfáradt futókat. Sokan a már célba ért futók közül, járókelők, kirándulók. A célban név szerint köszöntötték a beérkezőket. Megkaptuk a befutócsomagot, amiben volt alma, banán, csoki, ropi, ásványvíz, sör. 5 óra 14 perc 4 másodperc alatt teljesítve a 43.6 kilométeres távot.

Rövid pihenő, átöltözés, evés-ivás után indultam is haza. Más volt megérkezni, mint eddig bármikor, hiszen ez csak az első nap végét jelentette számomra, a versenyét még nem. Bár célba értem, összességében még csak félúton jártam. Másnap várt rám egy még hosszabb szakasz, több szinttel, amit az első nap fáradtságával a lábamban kell megtenni. Tudtam, hogy ez nem lesz könnyű, sem fizikailag, sem mentálisan, de bizakodó voltam. Nagyon jól éreztem magam a Badcsonytól Balatonfüredig tartó 43.6 kilométeres szakaszon mind fizikailag, mind lelkileg. Nem fájt semmim és nem éreztem komoly fáradtságot sem.