Spuri FélBalaton Szupermaraton - 2. nap

Az első nap sikeres teljesítése után háromnegyed 6-ra értem haza. Igyekeztem mind fizikailag, mind lelkileg a lehető legtöbbet pihenni. Hamar eltelt az este és az éjszaka. Vasárnap reggel korán indultam, hogy 7 órára Balatonfüredre érjek. A Tagore sétány felújítása miatt nem az előző napi cél helyéről, hanem attól kicsit odébb, a Germering utcától indultunk el. A versenyközpontban a négy napos és a két napos versenyszám egyéni és váltóban indulói, valamint a napi szakasz résztvevői gyülekeztek.

Az előző naphoz hasonlóan, ezúttal is a először a „lassú futam” rajtolt el fél 8-kor, majd 8 órakor az összes többi induló. A Germering utcán végig futva értünk a 71-es főút mellett vezető kerékpárútra. Kényelmes tempóban futottunk már az elején is, látszott, hogy a mezőny már második vagy éppen negyedik napja fut. Balatonarácsot elhagyva hamarosan Csopak következett. Itt elhagytuk a főutat és a Balaton partjára vezetett utunk. Közben volt egy frissítőpont, majd nem sokkal később egy enyhén emelkedő utca visszavitt minket a 71-es úthoz. Sűrűn következtek egymás után a települések, Paloznak, majd Alsóörs. Itt újabb gazdag frissítőállomás várt ránk. Kellemes, hűvös időben futhattunk, ami kimondottan jól esett az előző napi meleg után. Balatonalmádi felé vettük az irányt, továbbra is a balatoni kerékpárutat követve. Káptalanfüred, majd Balatonalmádi következett. Balatonalmádiban, a BSE Sporttelep közelében volt felállítva a frissítőpont, illetve az első váltóhely. Népes szurkolótábor várta a futókat, akárcsak az összes többi váltóhelyen. Elhaladtunk a Szoborpark mellet, majd Budatava és Vörösberény következett. Innen már jól látszottak a Balaton keleti oldalán fekvő települések. Nézhettük, hogy merre megyünk tovább, illetve a túlparton fekvő cél, Siófok is látszott. Közben egyre jobb idő lett, ismét szinte kissé meleg. Balatonfűzfőn újabb frissítés volt, előtte azonban néhány lejtős utcát kellett magunk mögött hagyni. A frissítő után egy rövid erdős rész következett, majd a 71-es út és a vasút mellett haladtunk tovább déli irányban. A kerékpárutat követve átmentünk a főút túloldalára, ahol hosszabb erdős szakasz következett. Kellemes környezet volt, jól esett a fák árnyéka. Még nem volt kizöldülve a természet, de így sem volt rossz. Néhány enyhe emelkedő tarkította utunkat. Pár kilométerrel később Balatonkenese következett, illetve az újabb frissítés. Evés, ivás után az általam a tavaly őszi maratonról ismert útvonalon (Parti sétány) jutottunk el a strandhoz. Itt lementünk egy rövid szakasz erejéig a Balaton partjára, majd elhagyva azt Balatonakarattya felé folytattuk utunkat a Koppány soron. Előbb üdülőövezetben futottunk, ahol egyik oldalon zöldövezet, másik oldalon a Balaton vett körül minket, majd egy rövid, de kissé meredek emelkedő, a Bercsényi lejáró leküzdése után újabb frissítés várt ránk. Itt már túl voltunk mai utunk felén. Balatonakarattyát a part közelében vezető Sirály utcán hagytuk el. Itt ismét néhány kilométer erdős rész következett. Közben átértünk Somogy megyébe. Hamarosan Balatonaliga következett. Előbb kissé leereszkedtünk, áthaladtunk az alagúton, majd emelkedő következett. Balatonvilágosra érve a Posta utca és a Csók István sétány találkozásánál várt az újabb frissítőpont. Itt egy rövid pihenőt tartottam egy szép, rendezett parkban, ahonnan páratlanul szép panoráma nyílt a Balaton északi, illetve keleti partjára. Készítettem néhány fotót és végigkövettem fejben az előző napi és az aznapi utunkat. Megannyi település sorakozott a túlparton, amelyeken a két napos utunk során keresztül haladtunk. Nagyon messzinek tűntek még a néhány órával korábban elhagyott települések is, nem is beszélve az előző nap érintettekről. Érdekes érzés volt belegondolni, hogy két nap alatt mekkora utat tettem meg. Sok település végtelenül távolinak tűnt. Kettős érzés volt bennem. Fizikailag és mentálisan kezdtem már fáradni, ugyanakkor óriási büszkeséget és sikert éreztem, hogy idáig eljutottam. Innen már kevesebb, mint 10 kilométer volt hátra. Már látszott Siófok. Tovább indulva a Csók István sétányon, leereszkedtünk a Rákóczi útra. Ismét üdülőövezetben voltunk. Egy végtelenül hosszúnak tűnő egyenes szakasz következett. Előbb Siófok-Sóstó, majd Szabadifürdő következett. Az utolsó frissítőponttól már csak három és fél kilométer volt hátra. Az utolsó kilométeren visszatértünk a Balatonhoz, közvetlen a partján tettük meg a legvégső szakaszt. Itt már látszott a cél, hallottam, amint a célba érkező „hősöket” köszöntik. Az utolsó néhány száz métert a már célba ért versenyzők, azok hozzátartozóinak, illetve kirándulók, járókelők tapsától, gratulációitól kísérve tettem meg. Hamarosan beértem 6 óra 53 perc 43 másodperces idővel. Megkaptam az eddigi legszebb érmemet és a befutócsomagot. Végtelenül jó érzés volt, hiszen mindig siker egy-egy versenyen időn belül célba érni, de ez valami egészen más volt számomra. Valami sokkal több. Életem első több napos futóversenyét teljesítettem, két nap alatt összesen 93.1 kilométert futva összesen 12 óra 7 perc 47 másodperces idővel. Megannyi emlék kavargott a fejemben az elmúlt két napról. Emberek, falvak, élmények, amik már örökre az enyémek maradnak.

A Hotel Magistern-ben volt lehetőség zuhanyozni, átöltözni, pihenni kicsit hazaindulás előtt. Életem leghosszabb futóversenye volt és az eddigi legnagyobb sportteljesítményem. Nem voltam biztos benne, hogy meg tudom csinálni, de mindenképpen meg akartam próbálni. Gyönyörű tájakon, szép időben, jó hangulatban, jó társaságban tettem meg ezt az utólag végtelenül hosszúnak tűnő utat. Remek szervezés volt, a Budapest Sportirodától megszokott rendkívül magas színvonalon. Nagyon gazdag frissítés volt, éhes, szomjas nem voltam. Az úton végig számtalan szervező, polgárőr, rendőr szolgált ki minket, irányított és vigyázott a biztonságunkra. Végig utunk során számtalan „szurkoló”, néző bíztatott minket tapssal, éljenzéssel, gratulációval. Az egyik, ha nem az eddigi legjobb verseny volt, amin részt vettem. Páratlan élményekkel gazdagodtam az eddigi legnagyobb sport sikeremet elérve. Egyszerűen tökéletes volt minden. Ezért, ahogy mondani szokták: Jövőre, veletek, ugyanitt! De akkor már a négy napos versenyen, nem csak félig, hanem teljes egészében megkerülve a Balatont.

Képek a versenyről: www.flickr.com/photos/133587976@N03/sets/72157653423802289