Start Félmaraton Szentkirálykirályszabadja 2014.05.24.

Hosszas mérlegelés után 2014. májusában érett meg bennem az elhatározás, hogy 11 és fél év után újra rajthoz állok hosszú távú futóversenyen. Mivel félmaratonnál rövidebb távra nem szerettem volna menni (nem nagyképűség, csak egyszerűen kell nekem ennyi, hogy érezzem, hogy futottam), hosszabbat pedig nem bírtam volna teljesíteni, egyértelmű volt a táv: 21 kilométer. A verseny kiválasztásánál sem volt nehéz dolgom. Májusban kevés futóverseny volt a környéken és olyan időpontot kerestem, amely nem ütközik játékvezetői elfoglaltságaimmal. Így esett a választás a Szentkirályszabadján megrendezésre kerülő Start Félmaratonra. A verseny pozitívuma volt még számomra, hogy hat, egyenként 3,5 kilométeres körből állt, így ha nem bírtam volna, könnyen kiállhattam volna bármelyik kör végén. A cél a szintidőn (2 óra 30 perc) belüli teljesítés volt. Az alap kondíció a játékvezetésnek köszönhetően megvolt, jöhettek verseny előtti felkészülésként a 10 kilométeres hosszabb távú edzések. A verseny reggelén Hajmáskéren hatalmas viharra, dörgésre, villámlásra, szakadó esőre ébredtem. Nem volt túl vigasztaló az időjárás, de 11 és fél év kihagyás után egy vihar nem állíthatott meg. Veszprémben is szakadt az eső, de ami rosszabb volt, az az, hogy a verseny helyszínén is óriási esőzés fogadott. A versenyközpont a falutól néhány száz méterre, egy réten felállított sátrakban volt. Mivel végig földúton haladt a verseny, nem sok jóra számítottam. Ráadásul mire a buszmegállótól a rajt helyszínére értem, teljesen eláztam és tiszta sár lettem. Elázva és átfázva vártam a rajtot. Szerencsére mire elindultunk, elállt az eső, már „csak” a sárral és csúszós talajjal kellett megküzdenünk. Menet közben aztán teljesen meg is száradtam. A táj nem volt túl látványos, de kellemes környezetben haladtunk. Szántóföld, rét, erdő végig. Néhány kisebb emelkedő nehezített minden kört, ami azonban nem jelentett problémát. Az első kör a bemelegítés volt, illetve ismerkedés az útvonallal. A második kör jól esett, a harmadikban már kezdtem érezni, hogy egy ideje futok. A negyedik körtől kezdve egyre fokozódott a fizikai és mentális fáradtság, de nem olyan mértékben, hogy egy percig is elgondolkozzak azon, hogy esetleg feladom. Inkább egyre jobban feldobott a tudat, hogy mennyi van már mögöttem. Az utolsó körben kisütött a nap, nagyon fülledt meleg lett az idő, ami megnehezítette az utolsó kilométereket. Az utolsó körben egyre inkább az hajtott, hogy már nem sok van hátra és hosszú idő után újra félmaratont teljesítek. Az utolsó pár száz métert aztán meghúztam. Végül 2 óra 8 perces idővel, kicsit fáradtan és sárosan, de teljesen elégedetten értem célba. Menet közben körönként egyszer volt frissítő. Elég volt szerencsére. A célban pólót kaptunk, illetve bőséges ellátást. Egy tál friss, meleg gulyásleves, több féle nagyon finom szörp, zsíros kenyér lila hagymával, alma és több féle édesség volt a megfáradt futók jutalma. Az eredményhirdetés előtt számos, a támogatók által felajánlott ajándék talált gazdára. A szervezés nagyon jó volt. Előzetesen 500 forint, a helyszínen pedig 1000 forint volt a nevezési díj, amiért nagyon bőséges ellátást és még pólót is kaptunk. A szervezők barátságosak voltak, azt láttam rajtuk, hogy igyekeznek minket, futókat kiszolgálni. A reggeli kellemetlen időjárási körülmények ellenére egy kellemes, jól szervezett futóversenyben volt részem és persze óriási sikerélményben. Hosszú idő után újra megvan a félmaraton!