Székesfehérvári Öntúlszárnyalás Félmaraton

Az őszre tervezett hosszabb távú versenyekre való felkészülésnek szántam a Székesfehérvári Öntúlszárnyalás Maratont. Sajnos a nagy meleg nagyon megvisel, nem csak sportolás közben, hanem a mindennapokban is, ezért verseny közben úgy döntöttem, hogy „csak” a félmaratont fogom teljesíteni. Előzetesen neveztem a versenyre még június végén, így, ha már beneveztem, elindultam rajta. Sajnos, már a verseny előtt éreztem, hogy mind fizikailag, mind mentálisan nagyon fáradt vagyok, emiatt nem is számítottam sok jóra. Székesfehérváron több futóverseny is van, szerencsére mindegyik más helyszínen. Ennek a versenynek a Királyok Parkja adott otthont. Szép természeti környezetben, két tó körül futottunk. Több különböző távból lehetett választani, lehetett 6, 21 és 42 kilométert futni. Minden táv egyszerre, reggel 8 órakor rajtolt el. A versenyközpont a park melletti autóparkolónál került felállításra sátrakban. A szervezők, a Sri Chinmoy Marathon Team mindenről gondoskodott, így volt mobil vécé, kézmosási lehetőség és öltözősátor is, külön a hölgyeknek és az uraknak. A nem túl jó tömegközlekedés miatt negyed órával rajt előtt sikerült csak a helyszínre érnem. Szerencsémre nem volt nagy tömeg, így hamar át tudtam venni a rajtszámot. Gyorsan átöltöztem, bemelegítettem és már szinte indultunk is. A rajttól, hogy kijöjjön a 3 kilométeres kör, először a parkoló felé vettük az irányt. A murvás úton futottunk egy néhány száz méteres szakaszt, majd fordító és vissza. Átmentünk egy hídon és megkezdtük a két tó megkerülését. Nagyon sok horgász volt a tónál, akik nem igazán örültek nekünk, főleg amikor megtudták, hogy több órán keresztül a közelükben fogunk körözni. Többen ennek hangot is adtak. Mire a második körömhöz értem, megfogyatkozott a horgászok száma. Az jó volt, hogy végig terepen, puha talajon futhattunk, ami viszont nem esett jól, hogy nem volt árnyék. Végig a tűző napon futottunk. Körönként egyszer volt frissítés, ami nagyon kellett ebben a hőségben. Nagyon bő választék volt, több féle izotóniás ital, víz, szilva, barack, dinnye, gazdagon megrakott kis szendvicsek. Éhezni nem lehetett. Sajnos, annak ellenére, hogy sokat ittam és sok lédús gyümölcsöt ettem, végig nagyon szomjas voltam. Én a szénsavas üdítőt nagyon hiányoltam, egész végig nagyon kívántam, de sajnos várnom kellett a futás végéig. Ez személyes problémám, nem a rendezés hibája. Fáradtan és szomjasan futottam végig. Már kettő kör után éreztem, hogy nem kívánom ezen a napon a maratont. Ahogy haladtam, egyre inkább érlelődött bennem a gondolat, hogy 7 kör, azaz 21 kilométer után be fogom fejezni. Így is lett. Sajnos, nem sikerült annyit futni, amennyit tervezetem, így egy jó edzésnek megfelelt ez a félmaraton, de a hosszabb versenyekre való felkészülésnek kevés volt. Fizikailag nem fáradtam el, viszont a meleg és a szomjúság érzet nagyon megviselt. Nem bánom, hogy részt vettem ezen a rendezvényen, mert legalább ennyit is futottam és tanulni mindenből lehet, de sajnos a nehézségek miatt nem tudtam magam jól érezni. Azt pedig, hogy a tervezett maraton helyett csak félmaratont teljesítettem, egyértelműen kudarcnak érzem. Fél évvel ezelőtt még büszke lettem volna rá, hogy ilyen nehéz körülmények között teljesíteni tudtam egy félmaratont, így azonban, hogy már sokkal nagyobb terveim vannak, egészen másként értékelem. Erre a versenyre csupán olyan szempontból gondolok, hogy tanuljak az esetleges hibáimból, de tovább nem kívánok foglalkozni vele. Vannak új célok, új kihívások, amik erőt, motivációt adnak. Irány előre, tovább a következő cél felé!