Szőlős Kör - Szüreti Ultra 2014 2014.10.04.

Amikor 2002-ben lefutottam az első, majd egy hónappal később a második maratononat, nagyon elégedett voltam és büszke a teljesítményemre. Úgy éreztem elértem a csúcsra. Számomra ez a felső határ. 2014.őszén hosszú kihagyás után ismét teljesítettem a maratoni távot. Ismét nagyon elégedett voltam és nagyon büszke a teljesítményemre, azonban úgy éreztem, hogy tudnék még többet futni. Hamarosan meg is találtam azt a versenyt, ahol ezt bebizonyíthattam magamnak. Rendszeresen böngészem az interneten a futással, futóversenyekkel kapcsolatos oldalakat. Így találtam rá a Szőlősi Kör - Szüreti Ultra 2014 elnevezésű versenyre, amely első alkalommal került megrendezésre. Nagyon szimpatikus lett, amit olvastam róla. Tetszett a verseny útvonala, illetve minden részlet, amit megtudtam róla. Egyetlen szépséghibája volt: a táv 53.5 kilométer. Maratonnál hosszabb távot még nem futottam és nem is terveztem. Eddig. Nyolc óra volt rá adva. Elkezdtem gondolkodni, hogy a maratont lefutom 5 óra alatt, maradna még 10 és fél kilométerre 3 órám. Biztató volt. Végül úgy döntöttem, nekivágok.
Október 4-én szombaton került sor a nagy megmérettetésre. Sajnos a rossz tömegközlekedés miatt reggel 5-kor el kellett indulnom Hajmáskérről, hogy végül negyed 8 körül megérkezzek a rajt helyszínére. Balatonszőlősön leszállva a buszról, egyből egy útbaigazító táblát láttam. Ez azt sugallta, hogy a rendezők alaposan felkészültek. A focipályánál lázas készülődés folyt. Itt bizony futóverseny lesz! Nem is akármilyen. Befizettem a nevezési díjat, átvettem a meglepően gazdag rajtcsomagot, majd elindultam az iskolába. Ott volt öltözésre lehetőség, illetve ott hagyhattuk a csomagjainkat. A bejáratot őrző úr közölte velem, ha bemegyek és ott hagyom a csomagjaimat, utána már csak a rajtszámommal léphetek be az épületbe. Vigyáztak a csomagjainkra. Újabb pozitívum a szervezők részéről. Számomra már ekkor látszott, hogy a szervezők nagyon alaposak voltak. Azt, hogy milyen remek munkát végeztek, a verseny alatt végig tapasztalhattuk. Az előjelek is nagyon pozitívak voltak. Az egyik közösségi oldalon követtem az eseményt onnantól fogva, hogy felfigyeltem rá. Folyamatosan tudhattunk meg újabb és újabb részleteket, illetve folyamatosan kerültek fel az újabb és újabb támogatók. Szerencsére nagyon sokan mellé álltak. Folyamatosan frissítették a nevezők listáját is. Ilyen elit mezőnyben még nem futottam. Megtisztelő volt együtt rajthoz állni ilyen nagyságokkal. A rajtcsomagban kaptunk egy neonsárga láthatósági mellényt, amit a legtöbben viseltünk is végig, mivel nagyon sokat futottunk kis forgalmú utak mentén. Indulásig még sok hasznos információt kaptunk. A rendezőknek köszönhetően már ekkor remek hangulat volt. Talán a vicces megfogalmazásoknak köszönhetően jobban meg is jegyeztük a fontos információkat. Nyolc órakor a főszervező, Baranyai Máté elkezdte a résztvevők indítását. Előbb a hölgyek (voltak szép számmal), majd a férfiak rajtszám szerinti sorrendben. Dugókás időmérés volt, mellyel a rajtnál, a célban, illetve menet közben Vászolyon, valamint oda és vissza is Aszófőn mérték az időnket. A focipályától elindulva kikanyarodtunk a falu fő utcájára és végig ezen is haladtunk. A falu határában található buszmegállónál egy harmonikás úr csinált remek hangulatot, amit mi futók tapssal jutalmaztunk. A falut elhagyva gyönyörű kilátás nyílt a tájra. Itt láthattuk meg az első emelkedőt, amiből volt még néhány utunk során. Összesen 1008 méter szintet győztünk le. Az emelkedőt leküzdve újabb gyönyörű tájakat csodálhattunk meg, majd néhány újabb kisebb emelkedő után egy kellemes lejtős szakasszal értünk be Pécselyre. Itt volt az első frissítés. A falun keresztül futva folytattuk utunkat egészen Vászolyig, ahol újabb frissítés és időmérés után haladtunk tovább Dörgicsére. Ezen a szakaszon rendkívül szép tájakat láthattunk, akármelyik irányba néztünk. A reggeli kellemes hűvös idő ekkor már elkezdett kicsit felmelegedni. Biztosan a megtett kilométereknek is szerepe volt ebben :), de az idő is rendkívül barátságos volt hozzánk végig. Dörgicse rendkívül szép, gondozott, barátságos falu benyomását keltette. Itt újabb frissítés várt minket. A több részből álló falut elhagyva egy hosszú, majdnem teljesen egyenes szakasz vezetett Balatonakaliba. A falut elérve a 71-es út mellett található focipálya közelében, egy parkolóban várt minket az újabb frissítőpont, ami maga volt a kánaán. Eddig sem panaszkodhattunk a frissítés mennyiségére és minőségére, de ez a frissítőpont mindent felülmúlt. Volt itt alma, kék szőlő, fehér szőlő, csoki, paradicsom, keksz, szőlőcukor, több féle innivaló. Nagyon csábított minden, de egyszerűen nem tudtunk annyit enni, inni, mint amennyit kaptunk. Néhány perc pihenő, végig kóstoltam a menüt, majd egy kissé elnehezülten indultam tovább. Néhány utcán kanyarogva értük el a Balaton parti kerékpárutat, ahol egészen Aszófőig futottunk. Közben még érintettük Fövenyest, Balatonudvarit és Örvényest. Balatonudvariban újabb frissítés volt a jutalmunk. Végig gyönyörű tájakon haladtunk, egy élmény volt az őszi Balaton-felvidéken futni. Balatonudvariban elfutottunk a szív alakú sírkövek mellett. Aszófőre már egy kissé megfáradva érkeztem, ekkor már túl voltunk 30 kilométeren és rengeteg élményen. Itt újabb frissítő, időmérés, majd indultunk Tihanyba. A Balaton partján haladva szinte sík volt a terep, ami a Tihanyi-félszigetről nem mondható el. Persze ezt egy cseppet sem bántam. Tihanyba hosszú, emelkedőkkel tarkított út vezetett. Közben ismét gyönyörű látképek fogadtak. Nem volt időm arra figyelni, hogy fáradok. Tihanyban, az Apátság közelében újabb frissítőpont várt. Ezen az őszi hétvégén is hatalmas tömeg volt Tihanyban, rengeteg magyar és külföldi turista volt mindenütt. Innen egy nagyon hosszú lejtős szakasz következett. Sajnos, a lejtő sem feltétlenül jó. Nekem nagyon megterhelte a térdeimet. A jobb térdeim nagyon meg is fájdult, de sík terepre érve hamar elmúlt. A félsziget keleti oldalán, a kerékpárúton haladtunk vissza, Aszófő irányába. Másodszor is frissítés. Itt már túl voltunk a maratoni távon. Ekkor már kezdtem érezni a fáradtságot, de csak a fizikait. Szerencsére mentálisan nem volt alkalmam elfáradni, túl sok volt az élmény. Nagyon boldog voltam, hogy ha csak kicsivel is, de túlteljesítettem a maratoni távot. Volt még hátra majdnem 3 órám 11 kilométerre. Itt már tudtam, hogy meglesz. Ez nagyon nagy löketet adott a hátralévő kilométerekre, amire szükség is volt. Pécsely érintésével jutottunk vissza Balatonszőlősre. Nem volt könnyű szakasz itt, a végén, hiszen itt már jelentős távot hagytunk magunk mögött és azért jócskán voltak emelkedők. De az idő jó volt, a táj gyönyörű volt, úgyhogy az utolsó kilométereken is élményfutás volt. Pécselyen még egy utolsó frissítés, aztán irány a cél. Ez a szakasz már ismerős volt reggelről. Délután is ugyanolyan gyönyörű és barátságos volt a táj. Végül 6 óra 42 perces idővel értem célba életem első ultramaratonján. Óriási volt az örömöm. A célban egy fából készült érem, gulyásleves, bukta volt a jutalom. A focipálya mellett felállított kis színpadon különböző zenés, táncos, énekes produkciók szórakoztatták a célba ért versenyzőket, illetve a hozzátartozókat, barátokat, akik szép számmal voltak jelen. A célban jól esett a kapott ennivaló, de elkezdtem elfogyasztani a rajtcsomag tartalmát is. Ekkor már nagyon jól esett a pihenés. Mentálisan végig nagyon jól bírtam és szerencsére fizikailag is. Természetesen a végére kissé elfáradtam.
Életem eddigi leghosszabb futóversenye volt, de egyben a legjobb élményt és a legnagyobb sikerélményt is adta. Tökéletes volt minden. Kellemes, napsütéses őszi idő, gyönyörű táj, remek szervezés, barátságos kiszolgálás és rengeteg jobbnál jobb enni-, innivaló a frissítőpontokon és nagyszerű hangulat. Első rendezés volt, mégis olyan magas színvonalú szervezés jellemezte az egész versenyt, amilyennel nem sokszor találkoztam. Nagyon örülök, hogy ezt a versenyt választottam életem első ultra távjának. Először, de nem utoljára vettem rajta részt.