SZUFLA Futófesztivál

Július végén, az ötvenedik futóversenyem után úgy döntöttem, hogy elég a rövid távú versenyekből. Egy ideig legnagyobb részt maratoni vagy annál hosszabb távokon fogok indulni, aminek egyetlen oka, hogy szeretnék fejlődni. Konkrét céljaim vannak hosszú távon, amihez szükséges a táv folyamatos növelése. Ezen döntésem óta eltelt öt hét. Ezalatt az idő alatt nem vettem részt versenyeken. Pihentem és feltöltődtem mind fizikailag, mind mentálisan. Nekem erre szükségem van a nagyobb megmérettetések előtt, melyek közül az eddigi egyik legnagyobbra augusztus 1-én került sor. A Szigethalmi Ultrafutók Egyesülete által szervezett Szufla Futófesztiválon vettem részt ezen a szombaton. Mivel az 52.6 kilométeres táv reggel 8 órakor indult, a péntek estét már Szigethalmon töltöttem egy panzióban. Hajmáskérről Budapest-Kelenföldig utaztam vonattal, majd onnan busszal Szigethalomra. Mivel a szállás és a futás rajtjának helyszíne a város két ellentétes végén volt, jó háromnegyed órás gyaloglással jutottam el a rajt helyszínére. Megvolt a bemelegítés a verseny előtt. A versenyközpont, illetve a rajt és a cél helyszíne a Szigethalom és Környéke Egyesített Szociális Intézmény épülete volt. A rendezők részéről már nagy volt a készülődés reggel fél 8-kor. Futók közül javarészt csak a leghosszabb táv indulói gyülekeztünk ekkor még. Átvettem a rajtcsomagot, ami tartalmazta az időmérő chipet, rajtszámot, a rendezvény emblémázott pólóját, egy energiaitalt, egy fél literes ásványvizet és egy müzli szeletet. A szociális intézmény épületében volt lehetőség kényelmesen átöltözni, illetve a szervezők biztosítottak csomagmegőrzést is. Számomra már ekkor látszott, hogy ez bizony egy alaposan megszervezett rendezvény. A rajtig bemelegítéssel, beszélgetéssel töltöttük az időt, majd 8 óra után pár perccel eljött a várva várt pillanat, végre elindulhattunk. Közel hatvanan vágtunk neki a leghosszabb távnak. Kellemes, napsütéses, de hűvös időben indultunk. A szociális intézmény elől rátértünk a Rákóczi utcára, amelyen hamarosan el is hagytuk a települést. Egy rövid murvás szakaszt követően betértünk a Tököli Parkerdőbe, ahol jó 50 kilométert tettünk meg. A rajttól mintegy 900 méterre értük el a második chip szőnyeget, innentől kezdtük meg a nyolc körünket. A 6.35 kilométer hosszú kör végig terepen haladt, földutakon, murvás utakon. Nagy előnye volt a terepen futásnak, hogy puhább volt a talaj, ami némileg csökkentette a lábainkra nehezedő nem kicsi terhelést, illetve nagyrészt árnyékban futhattunk. Kezdetben hűvös idő volt, később azonban felmelegedett, akkor különösen jól jött az árnyék. Emelkedő nem sok volt, azok sem meredekek és nem hosszúak voltak. A terep csak annyi nehézséget jelentett, hogy a lábunk elé kellett figyelni, nehogy elessünk kőben, kiálló gyökérben vagy gödörben. Körönként kettő, összesen tizenhat alkalommal vehettünk igénybe frissítést. Az egyik frissítőpont a kör kezdetétől 1.3 kilométerre volt. Itt víz, izotóniás ital, szörp, szőlőcukor, mazsola, alma, banán, ropi, édes és sós keksz volt a választék. A körönkénti második frissítőpont 4.4 kilométernél, egy erdészház melletti réten volt. Itt az első pontnál található frissítőkön kívül volt még kóla, magnézium és kalcium pezsgőtabletta, paradicsom, uborka, olívabogyó, vajas kenyér, só. Mivel reggel 8 órától délután háromnegyed 3-ig futottam, amibe az ebédidő is beleesett, tartottam attól, hogy éhes leszek egy idő után. Szerencsére alaptalan volt az aggodalmam, olyan sűrűn volt frissítő és olyan bőséges választékkal, hogy sem éhes, sem szomjas nem voltam egyetlen pillanatig sem. Ezért köszönet illeti a rendezőséget, hiszen ezzel nagyban megkönnyítették számunkra ezt a meglehetősen hosszú futást. Futottunk szélesebb utakon, illetve keskeny ösvényeken is. Minden kör végén részidőmérés volt, ahol egy monitoron láthattuk az aktuális részidőnkent, illetve az addig befejezett köreink számát. Az első négy körben, fél távig jól haladtam, csak a frissítőpontokon pihentem csupán annyi ideig, amíg ettem, ittam. A negyedik kör vége felé hirtelen rám tört a fizikai fáradtság, ami bizonyos mértékben a végéig meg is maradt. Ennek valószínűleg az lehetett az oka, hogy bár sokat futok, kevés hosszú távot tettem meg az elmúlt fél évben. A verseny második felében nagyon hullámzó volt a fizikai teljesítményem. Többször éreztem úgy, hogy egyszerűbb lenne feladni és inkább pihenni, de szerencsére, ha néha nehezen is, de mindig találtam motivációt a tovább haladáshoz. Legjobban az adott erőt, hogy tudtam, hogy még ennél is hosszabb távokat szeretnék futni, ahhoz pedig fokozatosan növelni kell a távot, szükség van a komoly felkészülésre, aminek ezt a versenyt is szántam. Számomra mentálisan az ötödik és hatodik kör volt a legnehezebb. Ekkor már túl voltam a felén, de még messzinek tűnt a vége. Általában futóversenyeken nézem a tájat, fotózok, ami leköti a figyelmemet, de itt végig erdő volt és nyolcszor tettük meg ugyanazt a kört. Fizikai teljesítményem hullámzó volt. Néha nehezen bírtam, rám tört a fáradtság, időnként erőre kaptam. Meg nem álltam, inkább ha lassan is, de haladtam tovább. Az utolsó két körben sikerült 5-7 perccel gyorsabb köröket futnom, ekkor jobban bírtam mind fizikailag, mind mentálisan. Ekkor már éreztem, hogy sikerülni fog, az eddigi második leghosszabb távomat fogom teljesíteni és ez nagy erőt adott. A nyolc kör teljesítése után ugyanazon a 900 méteres szakaszon tértünk vissza a versenyközpontba, amelyen reggel indultunk. Az utolsó métereken a már beérkezett futók és hozzátartozóik gratulációit fogadhattuk, ami rendkívül jól esett, különösen ilyen hosszú táv után. A célban kaptunk egy gyönyörű, fából készült emlékérmet, illetve innivaló, dinnye, kakaós és lekváros palacsinta, illetve paprikás krumpli volt a jutalmunk. A szervezők a célban is nagyon kitettek magukért, ahogy az egész verseny során, végig. A szervezés tökéletes volt, az útvonalon végig narancssárga jelölések, illetve szalagok jelezték, hogy merre kell mennünk, az elágazásoknál mindenhol rendezők mutatták a helyes útirányt. Nem lehetett eltévedni. A frissítés végig első osztályú volt, mind mennyiségileg, mind minőségileg. Volt öltözési, zuhanyzási lehetőség, csomagmegőrzés. A versenyt követően ingyenes buszjárat indult a célból az autóbuszállomásra és a HÉV megállóhoz. Kényelmesen tudtunk futni az erdőben, annak ellenére, hogy 10 órától sorban indították a 21, 15 és 8 kilométeres távokat, akik ugyanazon körön futottak, amelyen mi. A díjazással is maximálisan elégedett vagyok. Az eddigi második leghosszabb távomat futottam, aminek sikeréhez hozzájárultak a kiváló körülmények is. Nagy sikerélmény volt számomra, hogy immáron többedszerre voltam képes ilyen hosszú távot futva megtenni. Ami miatt még nagyon örültem, hogy sikerült, az az, hogy ezt a versenyt egy hosszú út első állomásának szántam, hosszabb távú versenyekre való felkészülésként. Az egyik legjobban szervezett verseny volt, amin valaha voltam. Csak ajánlani tudom ezt a remek rendezvényt, akár rövid, akár hosszú távon szeretné magát valaki megmérettetni. Örülök, hogy a részese lehettem.

Képek a versenyről: www.flickr.com/photos/133587976@N03/sets/72157656286110510