Yours Truly Futás Agárd

A Yours Truly futás egy Finnországból eredő közösségi futás, amely mára már a világ számos országában elterjedt. Január és február utolsó vasárnapján tartják minden évben. Lényege, hogy adott napon 0 és 24 óra között fussunk valahol, valamennyit, egyedül vagy csoportosan. Két kiemelt táv van, a 25 és 50 kilométer, de természetesen lehet bármennyit futni, a lényeg, hogy mozogjunk. Magyarországon is számos helyen szerveznek Yours Truly futásokat minden évben. Én az agárdit választottam. Döntésemnek több oka is volt. Egyrészt közel volt, másrészt az egyik kedvenc terepem a Velencei-tó, harmadik ok pedig a szervező, Pók Janó személye volt. Első alkalommal vettem részt Yours Truly futáson. 9 óra 15 perckor indultunk Agárdról, a Szabadstrand parkolójából. 9 óra után néhány perccel érkeztem meg vonattal. A parkolóban már nagy volt a készülődés, színes ruhás futók voltak mindenütt. Beszélgetés, bemelegítés, öltözés. A szokásos futás előtti készülődés zajlott. Kedves hely számomra Agárd, eddig két alkalommal rajtoltam innen, mindkét futás nagyon jó élmény volt. Indulás előtt Pók Janó látott el minket – ahogy mindig – hasznos információkkal. Rajt után az Üdülők útján indultunk el, de hamarosan rátértünk a kerékpárútra, amelyet aztán végig követtünk is. Harmadszor futottam körbe a Velencei-tavat. Hogy unalmas lett volna? Egyáltalán nem. Láttam már az ébredező, tavaszi arcát, a lassan nyugalomra térő őszi Velencei-tavat, most nagyrészt kihalt, téli  arcát mutatta a táj. A mi futókból és néhány kerékpáros kísérőből álló csoportunkon kívül csak sportolókkal találkoztunk. Futók, kerékpárosok, görkorcsolyások. Jó volt látni, hogy a hűvös, kissé szeles téli napon is ilyen sokan az aktív kikapcsolódást választották. Az útvonal a szokásos Agárd-Gárdony-Velence útvonalon vezetett. Hol a tó partján, hol lakott területen kanyarogtunk. Számomra megunhatatlan. Legjobban azokat a részeket szeretem, ahol közvetlenül a vízparton vezet a kerékpárút. Velencén, a vasútállomástól nem messze várt az első frissítés, mielőtt még a Velencei korzóra értünk volna. Pók Janóék ismét nagyon jól megszervezték, amiért köszönettel tartozunk nekik. Nevezési díj nem volt, ennek ellenére négy helyen kaptunk inni-, és ennivalót. A Velence korzó most kihalt volt, télen inkább csak a sportolók és a vízi madarak népesítik be, nyáron viszont közkedvelt turistacélpont. Juventus Hotel, Velencei Vízi Vár következett. Kellemes emlékek, az előző évi Optivita Ultrafutó Kupa helyszínei. Sok helyen megálltam fotózni és megcsodálni a tájat. Szeretem megörökíteni a futásaim útvonalát. Jó visszanézni a képeket. Velencét elhagyva kicsit eltávolodtunk a vízparttól. Hosszú, egyenes, fákkal szegélyezett szakasz, a Tóparti út következett. Egy rövid emelkedő után, ami messziről midig ijesztően néz ki, de egyáltalán nem nehéz leküzdeni, elértünk egy elágazóhoz. Eddig itt mindig a Pákozdi Arborétum irányába folytattuk utunkat, most is így volt. Elhatároztam, hogy egyszer elfutok a Katonai Emlékparkhoz és az 1848-as Pákozdi Csata Emlékművéhez. Általános iskolás kisdiákként jártam ott először és utoljára. Az Arborétumnál következett a második frissítőpont. Rövid pihenés, frissítés, majd leereszkedtem a Pákozdi emlékműhöz vezető műútra. Hamarosan az M7-es autópálya következett, majd röviddel azután Pákozd irányába fordultunk. Rövid, fákkal szegélyezett szakasz után megpillantottam Pákozdot. Már a tókör felénél jártam. Kicsit sajnáltam, hogy ilyen gyorsan telnek a kilométerek, mert nagyon jól érzetem magam. Amikor a tó déli partján haladtunk, hűvös, néha szeles idő volt. Az északi parton haladva nagyon kellemes, napsütéses időben volt részünk. Pákozdon több úton haladt a mezőny. Voltak, akik a település fő utcáját követték, voltak, akik a kerékpárutat követve kanyarogtak a település utcáin. Az újabb frissítés a Gábor Áron utcában volt. Itt utolértem egy kisebb csapatot, akik eltévedtek Pákozd utcáin kanyarogva, így némileg meghosszabbítva a távot. Frissítés után a Dinnyés felé vezető műúton indultunk tovább. Hamarosan ismét kereszteztük  az M7-es autópályát, ezúttal felüljárón, majd egy hosszabb, nyílt szakasz következett. Innen visszatekintve északi irányba, nagyon szép kilátás nyílt Pákozdra, illetve a Velencei-hegységre. Néhány fotót készítettem itt is, azonban gyors tovább indulásra ösztönzött a kellemetlen, hűvös szél. Néhány kilométer a hosszú egyenesen, majd hamarosan ismét a déli parton voltam. Ezen a szakaszon találkoztam az első 50 kilométert teljesítőkkel, akik már indultak visszafelé. A Chernel István utcán értük el a 25 kilométert. Voltak, akik csak eddig futottak, voltak, akik továbbmentek Agárdra, ezzel bezárva a kört, illetve itt volt a fordító az 50 kilométert teljesítőknek. A 25 kilométert kevésnek találtam, az 50-et most soknak, ezért én tovább futottam, vissza Agárdra. Most is megálltam a madár lesnél gyönyörködni a tájban. Vízi madarak kisebb csoportjai ringatóztak a hullámzó vízen. Innen már csak néhány kilométer volt hátra az agárdi vasúti megállóig. A település határában még egy utolsó frissítés várt minket. Nagy könnyebbség volt, hogy nem kellett enni- és innivalót magammal vinni. Néhány müzli szelet és egy banán azért lapult a zsákomban, de nem volt rá szükség a jó ellátásnak köszönhetően. Gyorsan eltelt ez a 29 kilométer, de szerencsére még nem volt vége. Az agárdi vasúti megállónál pihenőt tartottam, frissítettem, nyújtottam, majd párommal együtt folytattuk az utat. Újból elindultunk Gárdony-Velence felé. Hűvös, enyhén szeles idő volt, ami néha kellemetlen volt. Ezen a szakaszon találkoztunk az 50 kilométeres táv első befutóival. Több helyen megálltunk gyönyörködni a tájban. Velencére érve meglepődve láttam, hogy kora délutánra milyen nagy lett a tömeg  a Velence Korzón. A Tóbíró utca közelében, a part mentén álltunk meg pihenni, ahonnét egy rövid frissítés után visszafordultunk. A Velence Korzón nagyon csábító volt a sok illat, így néhány palacsinta elfogyasztása erejéig megálltunk az egyik büfénél. Nagyon jól esett közel 40 kilométer futás után. Innen már csak körülbelül egy kilométert tettünk meg a velencei vasúti megállóig. Összesen 39 kilométert futottam. A novemberi K&H mozdulj! Balaton Félmaraton óta az első hosszú távom volt, idei második futóversenyem. Annak ellenére, hogy elfáradtam, nagyon jól éreztem magam. Jó volt a szabadban lenni, sportolni. Nagyon szeretek vízparton futni, egyik kedvenc útvonalam a Velencei-tó kör. Köszönet Pók Janónak, kedves feleségének és a többi segítőnek, hogy többszöri frissítést biztosítottak számunkra, illetve, hogy gondoskodtak rólunk. Harmadszor futottam körbe a Velencei-tavat, de egyáltalán nem volt unalmas. Egy élmény volt. Ezt a futást felkészülésnek szántam, a márciusban rám váró kihívásokra való edzésnek. Remek nap volt!

Képek a futásról: www.flickr.com/photos/133587976@N03/albums/72157664757102110