11 év - 11 kilométer

2015. május 9-én, szombaton részt vettem a 11 év – 11 kilométer elnevezésű futóversenyen, Budapesten. A rendezvény hazánk Európai Unióhoz való csatlakozásának tizenegyedik évfordulója alkalmából került megrendezésre, az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete megbízásából a BBU Szervezőiroda által. Az esemény támogatója a Széchenyi 2020 programot felügyelő Miniszterelnökség és az Európai Parlament Tájékoztatási Irodája volt. A táv 11 kilométer volt, az útvonal során pedig tizenegy, európai uniós támogatásból megvalósult emblematikus fejlesztést érintettünk, amelyek az alábbiak voltak: Bubi kerékpárállomás-Margitsziget, Várkert Bazár, Rudas Gyógyfürdő, Gellérthegyi sziklakápolna, Szabadság híd, Budapesti Corvinus Egyetem, Március 15. tér, Pesti Vigadó, Budapesti Gazdasági Főiskola Alkotmány utcai épülete, Olimpia park, Margit híd. A verseny érdekessége volt, hogy nevezési díjat nem kellett fizetni, csupán előzetes regisztrációra volt szükség a részvételhez. Az indulók száma kezdetben 3000 főben volt limitálva, később felemelték 4000 főre. A versenyközpont a Margitszigeti Atlétikai Centrumban volt kialakítva. A sportpályán, sátrakban lehetett a rajtcsomagot átvenni a nevezést visszaigazoló e-mail bemutatásával. Ezenkívül számtalan standot is felállítottak, mivel a futóverseny az Európa-napi fesztivál egyik programja volt. A rajtcsomag tartalmazta a rajtszámot, valamint a verseny emblémázott pólóját. Öltözésre a lelátó alatti öltözőkben volt lehetőség. Sajnos, a szervezőknek nem sikerült megfelelően felkészülni a 4000 résztvevő fogadására. Az öltözőkhöz vezető út nem volt kijelölve, nagyon sokan keresgéltük az öltözőket, amire megtaláltuk. Az illemhelyeknél és a csomagmegőrzőnél óriási sor állt. 10 órakor végre elrajtolt a népes mezőny a futópályáról. A szökőkút mellett elhaladva kanyarodtunk rá a Margit hídra. Nagyon szép idő volt már induláskor is. A hídról a szokásos gyönyörű kilátás fogadott. A Duna északi és déli irányban, Országház, Budavári Palota, Mátyás templom, Halászbástya, Gellért-hegy. Megannyi szebbnél szebb látnivaló. Az Árpád fejedelem útján tértünk le a Duna partra, ahol egy rövid szakasz következett északi irányba, majd a fordítónál mentünk le az alsó rakpartra. Innen kilométereken keresztül déli irányba vezetett utunk. Margit híd, Lánchíd, Erzsébet híd, Szabadság híd volt az útvonal. Közben megcsodálhattuk a fölénk tornyosuló Budavári Palotát, illetve az uniós forrásból gyönyörűen felújított Várkert bazárt, a Rudas Gyógyfürdőt és a Gellérthegyi sziklakápolnát. Több versenyen is futottam már ezen a szakaszon, de egyáltalán nem volt unalmas. A Szent Gellért térnél tértünk rá a Szabadság hídra. A budai oldalon a Fővám térnél fordultunk le a Belgrád rakpartra, ahol 6 és fél kilométer körül, a Petőfi téren várt az első és egyetlen frissítőpont. Meglehetősen jó idő volt, ezért nagyon nagy szükség lett volna legalább még egy, de inkább kettő frissítőpontra. A választék víz, szőlőcukor, banán volt. Nem túl nagy kínálat. Sajnos, amire a mezőny második fele odaért, alig volt banán, de még nagyobb hiány volt a vízből. Ezt én nagyon nagy szervezési hibának tartom. Innen a Nádor utca – Mérleg utca – Október 6. utca – Szabadság tér – Honvéd utca útvonalon tértünk vissza a Duna partra. Szép útvonal volt, különösen a Szabadság téren kialakított park tetszett. Hamarosan a Jászai Mari téren voltunk, ahonnan már csak alig több mint egy kilométer volt hátra. A Margit híd következett, majd ugyanazon az útvonalon tértünk vissza az Atlétikai Centrumba, ahol elindultunk. A célba érkezéskor kaptunk egy nagyon szép érmet, stílusosan mindkét oldalán „EU” felirattal. A pántja pedig félig piros-fehér-zöld, félig pedig kék színű, sárga csillagokkal, ezzel szimbolizálva Magyarország és az Európai Unió kapcsolatát. Utána ismét sorban állás következett a befutócsomagokért. Kaptunk egy vászontáskát, golyóstollat, csuklószorítót, egy LED fénnyel ellátott kulcstartót, természetesen mindent az Európai Unió logójával ellátva. Ezenkívül még egy almát, egy müzli szeletet és egy fél literes ásványvizet adtak. Jól esett minden. Rövid pihenés, fotózkodás után beálltunk a csomagmegőrzőnél kígyózó végeláthatatlanul hosszú sorba. A sor a Margitszigetre bevezető útig ért az Atlétikai Centrum épületétől. Mindössze 55 percet kellett sorban állnom ahhoz, hogy megkapjam a hátizsákomat. Közben a szervezők a megmaradt ásványvizet kiosztották a sorban állók között. Ha már útközben nem volt elég víz, a célban legalább kaptunk. Sajnos futás közben nagyobb szükség lett volna rá. A szervezési hibáknak azonban még nem volt vége, ugyanis a víz is elfogyott egy idő után a konténerekben berendezett illemhelyeknél, így még kezet mosni sem lehetett. Kettős érzésekkel tértem haza erről a versenyről. Egy nagyon szép útvonalon futhattunk, nagyon kellemes időben. A végén sok ajándékot kaptunk. Sajnos azonban voltak olyan hibák, amik nagyon elrontották nagyon sokunk élményét. Ilyen kellemes, meleg időben kevés volt a 11 kilométer alatt az egy frissítő. Ott is szűkös választék volt és a mezőny egy részének még abból is alig jutott. A szervezők nem voltak felkészülve ekkora tömeg kiszolgálására, annak ellenére, hogy előzetesen kellett regisztrálni. Mind a verseny előtt, mind pedig utána hosszú várakozásra ítéltettünk szinte mindenhol. A víz elfogyott a frissítőponton és a célban a kézmosóknál is. Számos futóversenyen vettem már részt, de ilyen problémákkal, hiányosságokkal nem nagyon találkoztam. Nagyon jó verseny lenne, főleg úgy, hogy nincs nevezési díj, ha a szervezés az ilyen kaliberű versenyeken megszokott szintet elérné. Remélem a jövőben ez megvalósul majd.