BBU Szent László Napi Futás

Június elején láttam meg az interneten a Szent László Napi Futás kiírását. Elolvasva a részletes versenykiírást, több dolog miatt is megtetszett. Legfontosabb szempont az útvonal volt, ami miatt e mellett a verseny mellett döntöttem. Budapest X. kerülete, Kőbánya volt a verseny helyszíne, érintve a Rottenbiller parkot, Óhegy parkot, Csajkovszkij parkot. A BBU Földalatti Félmaratonról már ismerős helyek. Akkor is tetszettek. Ezenkívül pozitívum volt még számomra, hogy a rajt időpontja 11 óra volt, így tömegközlekedéssel is kényelmesen oda tudtam érni, illetve, hogy nem volt nevezési díj. Gyorsan el is döntöttem, hogy részt kívánok venni rajta, azonnal regisztráltam is.
2015. június 28.-a, vasárnap volt a verseny időpontja. A „Szent László Napok Kőbányán” négy napos, csütörtöktől vasárnapig tartó rendezvény sorozat keretében került megrendezésre a BBU Szervezőiroda által. A „Szent László Napok” számos különböző programot kínált a négy nap alatt, szerencsére a sportosabbak is találhattak nekik valót. A szervezők gondoltak mindenféle korosztályra. Volt családi futás, alsós, illetve felsős diákoknak rövidebb távok, de a hosszabb távok kedvelői is találhattak nekik megfelelőt. Ők a 11.1 és 21.1 kilométeres távok közül választhattak. Én a leghosszabb, félmaratoni távot választottam. Immáron 19. alaklommal vágtam neki a 21.1 kilométeres távnak. A „Szent László Napok” programjai a Szent László téren, Budapest Kőbánya Polgármesteri Hivatal épülete és a Szent László templom előtt zajlottak. A futóverseny ettől néhány száz méterre zajlott. A versenyközpont a Kőbányai Gyermek- és Ifjúsági Szabadidő Központ, rövidebb nevén KÖSZI épületében kapott helyet. Itt vehettük át a rajtszámot, illetve itt volt öltözési lehetőség, csomagmegőrzés is. A verseny maga a KÖSZI épülete előtt elterülő Rottenbiller parkból indult. Az útvonal nagy része megegyezett a szintén a BBU Szervezőiroda által koordinált Földalatti Félmaraton felszíni útvonalával. A félmaratoni távon előbb egy kis kört tettünk meg, majd utána következett négy nagyobb kör. A Rottenbiller parktól az Előd utcán kanyarogva futottunk a Harmat utcáig, majd a Bebek utcán és az Ónódi közön keresztül értünk vissza a Rottenbiller parkba. Következtek az 5 kilométeres körök. Ismét az Előd utcán kanyarogtunk, majd egy rövid emelkedővel a Harmat utcára értünk. Ezen futottunk néhány száz métert, majd elértünk az útvonal egyik legszebb részéhez, az Óhegy parkhoz. A Dér utca felől indultunk körbe a parkba, majd a Szlávy utca és a Kőér utca érintésével kerültük meg. A parkban rekortán futópálya vezet körbe, amit szemmel láthatóan sokan igénybe is vesznek. Sajnos kevés helyen lehet rekortán futópályával találkozni, pedig érezhetően sokkal kellemesebb érzés a puha felületen futni, mint a kemény aszfalton. A jobb érzés mellett a másik nagy, még fontosabb előnye, hogy kíméli a térdet, bokát, izületeket, amit az aszfalton futás erőteljesen igénybe vesz vagy hosszú távon akár károsíthat is. Azt hiszem, akik rendszeresen futunk aszfalton, főleg akik hosszabb távokat teljesítünk, mindannyian szenvedtünk már ilyen-olyan fájdalmaktól, amiket a kemény talajon való futás okoz. Futóversenyek során ezenkívül csak a Margitszigeten találkoztam rekortánnal. A parkban számtalan más sporthoz is találunk eszközöket, lehet focizni, de akár erősíteni is. Ezenkívül a gyermekek részére van játszótér is, illetve akár csak sétálni is kellemes időtöltés. Egyáltalán nem bántam, hogy a Földalatti Félmaratonon kívül, ezen verseny útvonalában is szerepelt. Kellemes volt ott futni. Elhagyva ezt a szép parkot újabb néhány száz méter következett a Harmat után, majd az Ihász utcán ereszkedtünk le a Kápolna utcáig. Az Ihász utcán elhaladtunk a Janikovszky Éva író, költőről elnevezett általános iskola szépen felújított épületei mellett. Az utca túloldalára pillantva éles kontraszt, ott a gyár erősen leromlott állapotú épületei magasodnak. A Kőbányai Sport Club telephelyénél tértünk rá a Kápolna utcára, ahonnan egy nagyon rövid szakasz után a Csajkovkij parkba kanyarodtunk. A parkot némileg körbejárva kiértünk a Halom utcára, ahol elfutottunk az egykor szebb napokat látott gyár épületei mellett. Az Ászok utcára lekanyarodva a Bánya utcáig futottunk, ahol egy fordító volt, majd megkerültük az óvoda épületegyüttesét. Végül a Halom közön keresztül értünk vissza a Rottenbiller parkba. Ebből a körből következett még három. Az első két körben kellemes hűvöses idő volt, néha egy kis enyhe széllel, ami kimondottan jól esett. A harmadik körben, dél körül kisütött a nap, kicsit meleg lett. Nem sokkal később egy rövid nyári zápor locsolt meg minket, kicsit fülledtté téve a levegőt. Az ingyenes regisztráció ellenére elég kevesen választottuk ezt a versenyt vasárnapi elfoglaltságnak. Pedig a szervezés a BBU Szervezőirodától megszokott jó színvonalú volt. Nagyon sok szervező segítette a tájékozódást Kőbánya utcáin kanyarogva, illetve több ponton rendőrök felügyelték a futók biztonságát. Minden körben kétszer volt frissítő, az Óhegy parknál, a Csősztorony mellett víz, a Rottenbiller parkban pedig víz, izotóniás ital, szőlőcukor, banán, alma, mazsola, többféle keksz volt a választék. Az idő jó volt, a szervezés is teljesen rendben volt, az útvonal is nagyrészt szép volt. Nekem nagyon tetszettek a parkok, különösen az Óhegy park. A célban ismét bőséges frissítést kaptunk, illetve egy oklevelet és kitűzőt.
Érdekes belegondolni, hogy ahol futottunk, az utcák, parkok, házak alatt közel kétszáz ezer négyzetméteres területen több tíz kilométernyi földalatti járatrendszer húzódik. Az egykori kőfejtőben később sörgyár, illetve titkos repülőgépgyár is működött. A mára már erősen lepusztult gyárépületek egy részében még van élet. A földalatti járatrendszer a nagyközönség számára lezárt terület, csak néhány kivételes esemény alkalmával van lehetőség szervezett keretek között a látogatásukra. Számomra a verseny különlegességét az adta, hogy ez volt a jubileumi ötvenedik futóversenyem. Egy nagyon jó versennyel sikerült megünnepelni. Nagyon jó élmény volt.

Képek a versenyről: www.flickr.com/photos/133587976@N03/sets/72157655144602056