Böllhoff Tóparti Futóparti

2014. április 4-én szombaton részt vettem a már tizedik alkalommal megrendezett Böllhoff Tóparti Futópart elnevezésű szabadidősport eseményen. A Velencei-tavat megkerülő futás inkább volt egy közös futás, mintsem verseny. Agárdon, a vasúti megállóhely közelében található Szabadstrand parkolójában került kialakításra a versenyközpont. Nevezési díj nem volt, de előre regisztrálni kellett. Az 1000 fős létszámkeret hamar betelt, azonban azok is csatlakozhattak a futáshoz, akik nem fértek bele ebbe az 1000 fős keretbe. Ők azonban nem kaptak rajtszámot és érmet, frissítést viszont igen. Az előre regisztráltak közül sokan nem jöttek el, így az ő rajtszámaikat verseny előtt fél órával kiosztották. Nagyon sokan összejöttünk, nagyrészt futók, de szép számmal voltak kerékpárosok is, néhányan pedig görkorcsolyával vágtak neki a 28 kilométeres távnak. Számos településről érkeztek résztvevők. Az életkort tekintve is nagyon változatos volt a mezőny. Egy igazi széles körben népszerű, sok embert megmozgató rendezvény részesei lehettünk. A versenyközpontban volt több stand, ahol futáshoz való ruházatot, kiegészítőket, valamint enni- és innivalókat lehetett megvásárolni. Volt közös bemelegítés, majd 10 óra után néhány perccel elrajtolt a mezőny.

Kicsit hűvös, de ragyogó napsütéses időben vágtunk neki. Agárdról nem a kerékpárúton indultunk el, hanem az azzal párhuzamos Üdülők útján. Ilyen népes mezőny nem fért volna el a keskeny kerékpárúton, az úton haladva is végeláthatatlan sorban hömpölygött a lelkes tömeg. A szép időnek köszönhetően nagyon sok kerékpáros is a Velencei-tavat választotta ezen a napon, őket is komoly mértékben akadályoztuk volna mi, futók ekkora létszámban. Az utakon, kereszteződésekben végig az út során polgárőrök, szervezők, rendőrök vigyázták a résztvevők biztonságát. A Tó utca vezetett a közvetlen a vasút mellett fekvő utcára, amelyen kilométereket megtéve érkeztünk meg Gárdonyon át Velencére. Itt volt az első frissítőpont, a Széchenyi úton található körforgalom közelében. Itt már túl voltunk 5 kilométeren. Nagyon szép 5 kilométer volt. Családi házas, illetve nyaralókkal, szállodákkal teli részek váltakoztak, közben pedig sokszor gyönyörű kilátás nyílt a Velencei-tóra. Ilyenkor jól láthattuk a tó keleti és északi partját, amerre utunk vezetett, valamint a Velencei-hegységet. A velencei frissítőpont után egy még szebb útszakasz következett. A tó partján futottunk, gyönyörű környezetben, csodálatos kilátással, jó társaságban, szép időben, remek szervezés mellett. Azt hiszem ennél többet nem is kívánhattunk volna. Itt egy néhány kilométeres szakaszon a kerékpárúton kanyarogtunk. A Kemping utca következett, majd az M7-es autópálya közelében, azzal párhuzamosan haladó Evezős úton, majd Tóparti úton futottunk. Itt egy fákkal, bokrokkal sűrűn tarkított szakasz következett. Menet közben itt is gyönyörű kilátás nyílt többször a Velencei-tóra. A déli partot is láthattuk. Jó társaságban repül az idő, szokták mondani. Ez tényleg így van. Szinte észre sem vettem és már a 11 kilométernél lévő frissítőponton voltunk. Agárdon, Gárdonyon keresztül futva nézegettem az északi partot, akkor nagyon messzinek tűnt. És most már az északi parton voltam, innen nézve vissza az eddig megtett utunkra. A frissítőpont óriási meglepetés volt. Igazi terülj-terülj aztalkám. Többféle innivaló és számtalan édesség, rágcsálnivaló, sütemény kínálta magát. Azt sem tudtam melyikből vegyek. Ilyen gazdag frissítéssel még egy futáson sem találkoztam. Ez részben a támogatóknak volt köszönhető, részben pedig annak, hogy nem volt nevezési díj, helyette a szervezők a versenykiírásban azt kérték, hozzon mindenki valami enni- vagy innivalót, ami aztán bekerül a közösbe és az lesz a frissítőpontokon. Miután tele ettem, ittam magam mindenféle földi jóval, indultam tovább. Hamarosan egy messziről elég barátságtalannak tűnő domb közeledett. Szerencsére egyáltalán nem volt nehéz felfutni rá, messziről sokkal rosszabbnak nézett ki. A domb tetején az út egyenesen a Szúnyog-sziget felé vezetett, mi azonban letértünk róla és az M7-es autópálya felé vettük az irányt. Előbb egy rövid aszfaltos szakasz következett erdőben kanyarogva, majd a pákozdi emlékhelyhez vezető műút. Áthaladva az M7-es autópálya alatt, balra fordultunk, majd egy rövid erdős rész után kiértünk nyílt területre, ahol már megpillanthattuk Pákozdot. Itt újabb nagyon gazdag frissítőpont következett. Pákozdon már túl voltunk utunk felén. Nagyon gyorsan repültek a kilométerek. Túl gyorsan is. Jó lett volna még tovább élvezni ezt a csodálatos futást. Pákozdon kanyarogva többször elhagytuk a kerékpárutat, majd visszatértünk rá, míg végül a Gábor Áron utcán végleg magunk mögött hagytuk a települést. Hamarosan az autópálya feletti felüljáró következett, majd szántóföldek. Több kilométeres egyenes szakasz volt, de egyáltalán nem volt unalmas. Szép volt a táj és nagyon jó idő volt. Ekkora már elég jól sütött a nap, kellemes tavaszi idő volt. Két kis patak következett, előbb a Császár-víz nevű, majd a Dinnyés-Kajtóri-csatorna. Hamarosan várt minket a negyedik frissítőpont, a már megszokott bőséges kínálatával. Innen már nem sok volt vissza. Ennek a futók örülni szoktak, hogy közeledik a cél, én azonban vegyes érzésekkel fogadtam. Fizikailag elég volt ezen a napon a 28 kilométer, viszont annyira szép volt a táj, jó volt az idő és jó volt a verseny, hogy még sokáig szerettem volna élvezni. A frissítő után nem sokkal megláttuk a 7-es főutat és kicsit távolabb Dinnyés települést. Innentől ismét a tó déli partján haladtunk. Kerékpárúton tettük meg a hátralévő szakaszt. A tó partján futva ismét gyönyörködtem a Velencei-tó és környékének látványában, megcsodáltam a különböző vízimadarakat, több fotót is készítettem, ahogy az út folyamán számtalanszor és élveztem ezt a remek napot. Agárdon volt az utolsó frissítőpont, ami szintén gazdag választékkal várt minket. Innen már csak néhány kilométer volt hátra, amit a Chernel István utcán tettünk meg. A vasúti megálló után már láthattuk és hallhattuk a célt. Jó érzés volt az utolsó pár száz métert taps és gratulációk közepette megtenni. A célban egy gyönyörű érem volt a jutalmunk, illetve az elmaradhatatlan gazdag frissítő.

Remek verseny volt egy gyönyörű útvonalon, kellemes tavaszi időben, népes társaságban, remek szervezéssel. Annak ellenére, hogy nem volt nevezési díj, több és jobb ellátást kaptunk, mint bármely versenyen, amin eddig voltam. A szervezés nagyon profi volt, alapos, minden részletre kiterjedő. A rajt előtt számos hasznos és fontos információt, instrukciót kaptunk a szervezőktől. A legnagyobb versenyeken sem tapasztaltam ennél jobb szervezést. Mindennek köszönhetően számomra páratlan élmény volt. Először vettem részt a Tóparti Futópartin, de biztosan nem utoljára. A sok pozitív élmény miatt úgy éreztem túl gyorsan telt ez a 28 kilométer. 3 óra 23 perc alatt értem célba. Jó lett volna még tovább élvezni ezt a remek futást. A rajt előtt meglepődtem, hogy mekkora tömeg gyűlt össze erre az eseményre, de a célban már értettem a népszerűségének okát. Sok volt az a több, mint ezer résztvevő, de egy ilyen rendezvény megérdemelné a sokszorosát is. Fantasztikus volt!