I Love Balaton Szőlős Kör

2014-ben a Szőlős Kör – Szüreti Ultra futóverseny 53 kilométeres távja volt az első ultra távom. Remek szervezés volt, gyönyörű útvonal, bőséges ellátás és jó hangulat. Az egyik kedvenc versenyem lett, olyan, amelyen minden évben el fogok indulni. Így, amikor megláttam a 2015. évi versenykiírást, nem volt kérdés, hogy részt veszek rajta. Csupán a táv volt kérdéses, végül a félmaratont választottam. Nem bántam meg ezúttal sem, hogy ezt az eseményt választottam hétvégi programnak. Most is Balatonszőlősön, a sportpályán volt kialakítva a versenyközpont. Idén azonban már nem „csak” egy futóverseny volt, hanem három napos ultrafutó-, futó-, kulturális- és sportfesztivállá alakult. A sportverseny is kibővült, számos különböző versenyszám közül választhattak az érdeklődők. Voltak gyermek távok, 21, 50 és 80 kilométeres futás egyéniben, félmaraton váltóban, 50 kilométeres kerékpártúra és nordic walking, valamint teljesítménytúra 20 kilométeren. Mindenki megtalálhatta a neki megfelelő sportágat, távot. Az iskola épületében vehettük fel az értékes rajtcsomagot, amely egy Kalenji márkájú, emblémázott technikai futómezt, különböző kiadványokat, egy üveg bort, két üveg ásványvizet és két kis csomag rágcsálnivalót tartalmazott. Reggel 7 után kicsivel érkeztem a helyszínre, így bőven volt időm enni, inni, bemelegíteni. Ez évben szemmel láthatóan többen neveztünk, mint 2014-ben, ami valószínűleg a kibővült kínálatnak volt köszönhető. 8 órakor rajtoltunk el, egyszerre a 21, 50, 80 kilométeres távok mezőnye. A legelső kilométer más volt, mint tavaly, kicsit körbejártuk Balatonszőlőst, hogy kijöjjön a táv. Visszatérve a Fő utcára, a már tavalyról megismert gyönyörű, de emelkedőkben gazdag útvonalon hagytuk el a települést. A Balatonszőlős-Pécsely-Vászoly útvonal várt ránk. Kellemes idő volt ezúttal is, egyedül a szinte folyamatosan, nagy erővel fújó szél nehezítette a haladást. Balatonszőlősön már találkoztunk az első emelkedőkkel, majd a települést elhagyva újabbak következtek. Ezután egy lejtős szakaszon szusszanhattunk kicsit, majd Pécsely felé fordulva újabb dombok nehezítették a haladást. Előbb szántóföldekkel szegélyezett tájakon haladtunk, majd az út mellett erdős részek következtek. Elhagyva az erdősávot, nem sokkal Pécsely előtt, gyönyörű kilátás nyílt a tájra. Néhány emelkedő és kanyar után elértük Pécselyt. Itt volt az első frissítőpont. Víz, izotóniás ital, kóla, banán, vajas kenyér volt a választék. Rövid frissítés után indultam is tovább. Az Iskola utcán és a Templom utcán hagytuk el a települést. A néhány kilométerre fekvő Vászolyig is hasonló út vezetett. Gyönyörű táj, nagy szél és sok emelkedő. Az egész útvonal leghosszabb és legmeredekebb emelkedője várt ránk ezen a szakaszon. Meg kellett dolgoznunk a következő frissítőért, ami Vászolyon az András utca és Felszabadulás utca kereszteződésénél következett. Víz, izotóniás ital, pogácsa, fehér és kék szőlő, banán volt a választék. Nem lehetett panasz az ellátásra idén sem. Én különösen a szőlőnek örültem. Finom volt és némi folyadékot is biztosított. A Balatonudvari felé vezető elágazót elhagyva ketté vált a mezőny. Az 50 és 80 kilométeres távot választók Dörgicse felé vették az irányt, mi, félmaratont teljesítők pedig tettünk egy kört a faluban, az Imre utcán az András utcán lévő fordítóig, hogy meglegyen pontosan a 21.1 kilométeres táv. Innen ugyanazon az útvonalon futottunk visszafelé. Kicsit könnyebb volt ellenkező irányba, kevesebb emelkedő volt és több lejtő. A szél viszont továbbra is nagy erővel fújt, hol oldalról, hol szemből, de volt olyan is, amikor emelkedőn felfelé, szembeszéllel kellett küzdenünk. Több, mint 20 félmaratont és közel ugyanennyi félmaratonnál hosszabb versenyt teljesítettem már, de egyértelműen ez volt az egyik legnehezebb. Visszafelé rövidebbnek tűnt az út, talán amiatt, hogy lendületet adott a tudat, hogy egyre közeledik a cél. Vászolyt elhagyva hosszú lejtő jött, ami lefelé sokkal kellemesebb volt, mint oda úton felfelé. Itt nagyot szaladtam. Vitt a lendület, nagyon jól esett. Megérkezve Balatonszőlősre már egyenesen a sportpályához futottunk be, ahol kaptunk egy nagyon szép érmet, innivalót, gyümölcsöt és egy tál gulyáslevest. Személy szerint az egyik legszebb éremnek tartom, amit eddig kaptam. A sportpályán felállított sátorban pihentem kicsit, frissítettem, miközben a színpadon a slam poetri műfaj képviselőit láthattuk, hallhattuk. Nem ők voltak az egyetlen fellépők, később zenés, táncos produkcióknak tapsolhattunk. Annak ellenére, hogy a sok szint és a nagy szél jelentősen megnehezítette a haladást, sikerült lényegesen jobb időt futnom, mint az előző hétvégi versenyeken. Ezúttal is teljesen elégedett voltam mindennel. Gyönyörű volt a táj, remek a szervezés, bőséges az ellátás. Nagyon jól éreztem magam ismét, nem véletlenül az egyik kedvenc versenyem. Továbbra is az mard. Egyedül a nagy szél zavart kicsit, de az nem a rendezőkön múlott. A szervezést tekintve semmi negatívumot nem tudok mondani. Nem is akarok. Vannak olyan versenyek, szervezők, amelyek neve, személye számomra garancia a minőségre, a Szőlős Kör ilyen. Örülök, hogy ez évben is részt vehettem rajta. Tavaly az 53 kilométeres távot teljesítettem, idén pedig a félmaratont. Azt hiszem jövőre ideje lesz megcsinálni a 80 kilométeres versenyszámot. Mert az, hogy 2016-ban ismét eljövök, nem kérdés.

Képek a versenyről: www.flickr.com/photos/133587976@N03/albums/72157656620564613