SkyRun Hegyvidék

2015. februárjában vettem részt először SkyRun eseményen. Akkor a Duna Tower irodaház volt a helyszín. Most eltértek a szervezők a megszokott lépcsőfutástól, október 4-én, vasárnap a János-hegyen került sor az újabb SkyRun versenyre. Három különböző kategóriában lehetett nevezni. A SkyBike Hegyvidék 4.7 kilométer volt aszfalton, 181 méter szintemelkedéssel, kerékpárral. A legnépszerűbb, a SkyRun Hegyvidék futam ugyanezen a 4.7 kilométer hosszú aszfaltozott úton ért fel az Erzsébet-kilátóhoz futva, a SkyRun Hegyvidék Trail pedig 1.8 kilométer hosszú úton, terepen tette meg a 181 méter szintemelkedéssel nehezített utat a János-hegy tetején található, szépen felújított kilátóhoz. Lehetett a két futásra, illetve mindhárom versenyszámra nevezni egy futam áráért. A SkyRun Hegyvidék versenyszámban indultak a babakocsival futók, illetve a Suhanj! Alapítvány résztvevői is. Ezen kívül volt még egy 400 méter hosszú, ám meredek családi futam a Libegő felső végállomásától a kilátóig. Volt miből választani, ez meg is látszott a létszámon. A futamok rajtja a János-hegyi út és a Budakeszi út találkozásánál volt. Itt vehettük fel a névre szóló rajtszámokat, illetve az időmérő chipeket. Volt lehetőség a csomagokat leadni, akár megőrzésre, akár a fenti célba történő csomagszállításra. 10 órakor kezdődött a SkyBike futam, majd 11 után rajtolt el a SkyRun Hegyvidék futam. Némi csúszás volt, mivel a családi futam nagyon népszerű volt és nagyon nagy tömeg gyűlt össze a hegytetőn. A tervezett 11 órai rajthoz képest körülbelül 10 perces csúszással indultak a babakocsis futók és a Suhanj! Alapítvány csapata, majd néhány perccel utánuk elrajtoltunk mi is. Addigra a kerékpáros versenyzők leértek. A János-hegyi úton indultunk el, ami már az elején is emelkedett. Amikor egy kicsit magasabbra értünk, többször szép kilátás nyílott a fák ágai között északi irányba. Végig a János-hegyi úton maradtunk. A Tündérhegyi út elágazásánál szervezők irányítottak minket a helyes irányba. Felfelé természetesen. Tovább kanyarogtunk a csúcs felé, folyamatosan emelkedve. Ahogy egyre magasabbra értünk, egyre szebb kilátás nyílt, ahol éppen a növényzet nem takarta el előlünk a páratlanul szép látványt. Láthattuk a Hármashatár-hegyet és a Budai-hegység egy részét, Budapest egy részére is letekinthettünk, távolabb pedig a Pilis hegyei magasodtak. A gyorsabb futók már az út elején elhúztak, de ahogy fogyott a távolság, egyre jobban szétszakadoztunk. Kellemes, napsütéses őszi idő volt. Nem fáztunk. A János-hegy nagyon népszerű a kirándulók, futók, kerékpárosok körében, ez látszott is. Ahogy egyre közeledtünk a tetejéhez, egyre nagyobb volt a tömeg. Az utolsó pár száz méteren sok néző, szurkoló bíztatott minket. Elkelt a bíztatás, mert pont az utolsó szakasz volt a legmeredekebb. Akárcsak Kékes csúcsfutáson. Itt sok futó sétált rövidebb-hosszabb ideig. Mindenkinek erősen lecsökkent a sebessége ezen a részen, de innen már tényleg alig volt hátra. Egy jobb kanyar után már a célegyenesben voltunk. Szemben velünk ott magasodott az Erzsébet-kilátó, az előterében pedig a célkapu. Jó érzés volt, hogy a befutókat név szerint köszöntötték a célban. Alma és ásványvíz volt a frissítés. Mivel én indultam a SkyRun Hegyvidék Trail futamon is, a chip leadása után indultam is vissza a célba a lehető legrövidebb úton. Még nem volt itt az ideje, hogy örüljek a teljesítésnek és gyönyörködjek a páratlanul szép panorámában.

Képek a versenyről: www.flickr.com/photos/133587976@N03/albums/72157659078103689