Tündér-hegyi Terepfutó Verseny

2015. február 15-én részt vettem a Veszprémi Bridzs és Tájékozódási SE által szervezett Tündér-hegyi Terepfutó Verseny 28.5 kilométeres távján. Idén a második versenyem volt és összességében a harmadik és eddigi leghosszabb terepfutásom. Jó választás volt. Közel volt és mivel korábban sokat túráztam, kerékpároztam ezen a környéken, ismerem és szeretem az útvonalat, illetve ezt a környéket. Délelőtt 11 órakor indultunk Balatonalmádiból, a Pannónia Kultúrális Központ elől. Kis létszámú csapat indult neki a hosszabb távnak. Megkerülve az épületet, a Szent István Parkon át értük el a Balatonalmádiból Veszprémbe vezető utat. Ezt követtük egészen a település északi határáig, folyamatosan emelkedve. Az első néhány kilométer rendesen átmozgatott minket a sok emelkedővel. Balatonalmádit elhagyva jobbra tértünk le a főútról. Innentől köves és földes szakaszok váltakoztak egészen Litérig. A földes szakaszok mindenütt eléggé sárosak voltak, jócskán megnehezítve a haladást. Kevés egyenes terep volt, a legtöbbször vagy emelkedett vagy lejtett. Nem volt könnyű a köves, illetve a sáros lejtőkön lefelé futni, nagyon sokszor csúszott. Szép útvonalon haladtunk, sokszor szép kilátás nyílt, de nagyon sokszor sajnos a táj helyett az utat kellett figyelnem, hogy hova lépjek. Voltak avarral borított szakaszok, helyenként pedig alacsony ágak között kellett haladni vagy éppen a földön heverő kisebb-nagyobb ágak képeztek akadályt vagy egy-egy víz által kimosott gödör. Meglehetősen kalandos utunk volt. Szerencsére végig szép, napsütéses, kellemes idő volt. Nagyrészt a Balatoni Kék túra útvonalát követtük, néhol letérve arról. Végig kék szalagokkal ki volt jelölve az útvonal, amire helyenként nagy szükség is volt. Litér határában egy szép kis tó mellett futottunk el, majd be a faluba a Balatoni Kék jelzésen. Erről letérve a már jól ismert kék szalagok vezettek az első frissítő ponthoz. Nagyon jó ellátás volt. Meleg tea, csoki, banán, szőlőcukor és házi készítésű sütemény. Itt részidő mérés is volt. Innen a 72-es utat és a szalagozást követve hagytuk el Litért, annak déli határában. Itt tértünk vissza a Balatoni Kék jelzésre. Egyből egy rövid, de meredek, köves emelkedő következett. A domb tetejéről remek kilátás nyílt Litérre, illetve Sólyt és Hajmáskért is látni lehetett. A néhány kilométerre fekvő Királyszentistván felé vettük az irányt. Ezen a szakaszon is rövidebb-hosszabb emelkedők voltak, az út hol köves, hol sáros volt. Többször szép kilátás nyílt a tájra ismét. Voltak kopár dombok, erdővel borított szakaszok és nyitott fás, cserjés részek is. Nagyon kellemes út volt. Egy helyen őzeket is láttam közelről. Egyszerre volt futás és kirándulás. Királyszentistvánon a templom közelében található útelágazásnál volt az újabb részidő mérés, illetve az ismét kellemes meglepetést okozó frissítőpont. Innivaló, banán, szőlőcukor, csoki és kétfajta házi készítésű sütemény. Nehéz volt megállni, hogy a sok finomságból ne egyem jól tele magam. Innen a falu fő utcáján Vilonya irányába haladva hagytuk el a települést. A híd után Sóly irányába fordulva futottunk egy rövid ideig párhuzamosan a Séd-patakkal, illetve a ma már csak teherforgalom céljából használt Veszprém-Lepsény vasútvonallal. A Tündér-hegy következett, de nem mentünk fel a tetejére, csak az oldalában futottunk el. Egészen Pétfürdőig az eddigiekhez hasonló volt a terep. Hol köves, hol sáros, hol erdős. Nagyon kellemes volt ilyen időben és ilyen terepen futni. Több domb tetején is szép kilátás volt a jutalmunk. Nem csak a környező tájat csodálhattuk meg, de a környező települések közül is látszott több. Így haladtunk kilométereken keresztül, majd egyszer csak megpillanthattuk Pétfürdőt. Az út nem egyenesen a településre vezetett, többször változtattunk irányt és többször változott a táj jellege is amíg elértük a lakott területet. Több kilométert tettünk meg a környékre jellemző kopár, köves dombokon. Pétfürdőt a település nyugati oldala felől értük el, majd az utolsó szakaszt a Berhidai úton tettük meg. A cél a sportpályánál található büfében volt. Itt újabb kellemes meglepetés ért. Kaptam egy gyönyörű érmet az egyik oldalán mintával, másik oldalán a verseny nevét és távját tartalmazó képpel, illetve helyben frissen sütött gofrit fogyaszthattunk különleges feltétekkel (narancsos töklekvár és hasonló finomságok), illetve meleg citromos teát. Nagyon szép útvonalon, nagyon kellemes, napos időben tettük meg a 28.5 kilométert. Az útvonal nagyon jól ki volt jelölve. A frissítés mindenhol változatos volt és minden nagyon finom volt. Egyetlen negatívum a sár volt, de az ebben az évszakban szinte természetesnek mondható. Lehetett volna sokkal rosszabb is. Összességében nagyon jó élmény és kellemes meglepetés volt számomra. Nagyon jól éreztem magam. A rendezők úgy érzem mindent megtettek, hogy mi versenyzők jól érezzük magunkat. Az eddigi leghosszabb terepfutásom volt és a legkellemesebb, legjobb élmény közülük.