Vehír Futógála Félmaraton 2014.09.21.

2014. szeptember harmadik hétvégéjére sűrű programot terveztem magamnak. Szombaton a Gellért-hegyen 9 kilométeres terepfutás, majd utána a lépcsőfutás, vasárnap pedig Vehír futógála Veszprémben. A szombati terepfutásnak, de leginkább a lépcsőfutásnak, illetve az előző hetekben teljesített versenyeknek a hatására fizikailag is és mentálisan is kissé megfáradva érkeztem a Vehír futógálára.

Hatalmas tömeg gyűlt össze az állatkert előtti téren. Némi sorban állás után jutottam el a sátorban felállított versenyközponthoz, ahol átvettem a rajtszámot és pólót tartalmazó rajtcsomagot. Ezután még egy sorban állás következett, benevezetem a 2 kilométeres távra is. Itt nem volt rajtszám, sem nevezési díj. Egy pólót azért kaptam itt is. Ugyanolyat, mint félmaratonon. Öltözőnek két sátor volt felállítva, külön a hölgyeknek és külön az uraknak. A sátorban két pad volt összesen.

Bemelegítésként lekocogtam a 10:30-kor induló 2 kilométeres távot, amely a környező utcákban, illetve a néhány éve gyönyörűen felújított, megszépített Betekints-völgyben vezetett. Ezen a távon volt érthetően a legtöbb induló. Végig hatalmas tömeg volt, nem volt könnyű előzni. Célba érkezés után pihenő következett.

Az eredetileg 11 órára tervezett félmaratoni táv egy órával később indult. Ennek oka az volt, hogy az útvonal egy részén a verseny előtti héten leesett nagy mennyiségű csapadék miatt leszakadt az út egy része, így változott az útvonal. Így viszont a félmaraton, és a 7 kilométeres táv az útvonalvezetés miatt akadályozta volna egymást, ezért a félmaraton akkor kezdődött, amikor a 7 kilométeres táv futói már beérkeztek. Meglehetősen kellemes őszi időben, kicsit már túl melegben indultunk el a többi távhoz hasonlóan az állatkert előtti térről. Áthaladva a Viadukt alatt a Vár aljába vezetett az út, majd a Séd-patak völgyében futottunk tovább. Ezután következtek az első emelkedők. Néhány kisebb, majd néhány nagyobb. Egy hosszú lejtőn végig futva ismét áthaladtunk a Viadukt aladt. A Veszprémvölgyi utcán folytattuk utunkat, majd egy idő után letérve arról a Laczkó-forráshoz vezetett utunk. Itt volt egy fordító, majd a Betekints-völgyben értünk vissza az Állatkert parkolójához. Itt volt frissítés, víz, banán, szőlőcukor. Ugyanilyen körből futottunk még kettőt, majd a végén az állatkert bejárata előtti térre érkeztünk vissza.

 Az útvonal szép volt. Sajnos ilyen kellemes meleg időben jóval több frissítésre lett volna szükség. A körönkénti egy frissítés (7 kilométer volt egy kör) nagyon kevés volt, illetve jó lett volna változatosabb frissítés. Számomra ez eléggé elrontotta ezt a versenyt, hogy szinte végig szomjasan kellett futnom. Az elejétől fogva fizikailag és mentálisan fáradtan futottam, ez meg is látszott az időeredményemen. Az első kör még viszonylag jól ment, a második nehezen. A harmadik körben lendületet adott a tudat, hogy nemsokára vége. Az utolsó néhány kilométeren sikerült egész jó tempóban haladnom. Ezen a szakaszon futottam a leggyorsabban. A célban kaptunk egy nagyon szép fából készült érmet. A frissítést nagyon hiányoltam a célban (is).

Összességében nem volt túl pozitív élmény számomra ez a verseny. A szép útvonalon és a szép fa érmen kívül nem tudok más pozitívumot említeni. Kevés helyen és kevés fajta frissítő volt. A sátorban kialakított öltöző sem biztosított túl jó körülményeket, illetve hiányoltam legalább a rajt-cél helyéül szolgáló területen az illemhelyet. Számomra ez a verseny volt az, amin nem kívánok még egyszer részt venni.