Wizzair Budapest Félmaraton

2002-ben életem második futóversenye, ami egyben az első félmaratonom is volt, a Nike Budapest Félmaraton volt 1 óra 50 perces idővel. Azóta eltelt 13 év, részt vettem számtalan versenyen. Most hosszú idő után visszatértem egyik kedvenc versenyemre, amely most már Wizzair Budapest Félmaraton névre hallgat. Év elején úgy döntöttem, hogy begyűjtöm a Félmaraton mánia versenysorozat teljesítéséért járó érmet is, ez még egy ok volt arra, hogy rajthoz álljak ezen az eseményen. A négy évszak közül a tavasz és a nyár megvan, az őszi verseny pedig a Wizzair Félmaratonnal teljesült. Előzetesen neveztem, így a verseny reggelén időben érkeztem a Városligetbe, hogy át tudjam venni a rajtcsomagot és maradjon idő készülni a versenyre. Busszal utaztam Budapestre, majd metróval és egy kis bemelegítő gyaloglással értem a Városligethez. Még 8 óra sem volt, de már mindenütt futókat lehetett látni. Hát igen. Az egyik legnépesebb futóversenyről volt szó. Mint utóbb kiderült, több, mint 16 ezren vettünk részt az eseményen, egyéniben, párosban vagy 3 fős váltóban. A Petőfi Csarnok melletti réten volt a versenyközpont és még sok más. Csomagmegőrző sátrak, a szokásos futóboltok standjai, illetve számos civil szervezet is kitelepült erre a napra. Óriási tömeg volt mindenütt már egy órával a rajt előtt is. A jó szervezésnek köszönhetően nem kellett sokáig sorban állni a rajtcsomagért, ami egy szép technikai futómezt és különböző kiadványokat, szórólapokat tartalmazott, illetve természetesen a rajtszámot. Ezután volt idő kicsit beszélgetni egy nagyon kedves barátommal, Iváncsics Zsolttal, akit sokan csak a magyar Forrest Gumpként ismernek. Zsolt természetesen ezen a versenyen is jótékonykodott, ismét volt utasa a bevásárlókocsijának. Rövid beszélgetés után átöltöztem a Petőfi Csarnokban kialakított öltözőben, leadtam a hátizsákomat a réten található csomagmegőrző sátrak egyikében és elindultam a rajtzóna felé. Rengeteg mobil vécé volt mindenütt, ennek ellenére jócskán kellett várni, amire sorra kerültem, így a rajthoz már nagyon kellett sietnem. Az Olof Palme sétányról indult a mezőny, a tervezett időnek megfelelő zónákból. Mire az ötös rajtzónából indulók átléphettük a startvonalat, már negyed óra eltelt a legelső versenyzők indulása óta. A mezőny eleje majdnem a Dvorzsák sétánynál volt, a vége pedig az Ajtósi Dürer sornál. Természetesn most is voltak jelmezes futók, a közelemben egy betyárnak öltözött úriember durrogtatta ostorát, aki a Hősök terén és végig az Andrássy úton is folytatta ezt, közben remek hangulatot teremtve. Miután végre átléptük a rajtvonalat, a Városligeti műjégpálya mellett értünk ki a Hősök terére, majd a Világörökség részévé nyilvánított Andrássy út következett. Kodály Körönd, Terror Háza, Oktogon, Operaház következtek. A Bajcsy-Zsilinszki útnál a József Attila utcán a Duna felé vettük az irányt. Gyönyörű kilátás nyílt a budai oldalra. Budavári Palota, Halászbástya, Mátyás templom, Hármashatár-hegy, Gellért-hegy. Ez mind ott sorakozott előttünk. A Széchenyi István teret körbefutva az Apáczai Csere János utca – Pesti alsó rakpart útvonalon értünk a Fővám térre, ahonnan a Szabadság hídon keresztül értünk át a budai oldalra. A Szent Gellért tértől a Duna partján a Petőfi hídig futottunk, majd visszafordultunk északi irányba és egészen a Lánchídig itt is haladtunk. Végig gyönyörű volt az útvonal, akármerre néztem fővárosunk nevezetességeit láttam. Közben néhány kilométerenként frissítő, ahol víz, izotóniás ital, banán közül lehetett választani. Visszatérve a pesti oldalra a Lánchídról déli irányba fordultunk, majd hamarosan egy újabb fordító következett. Innen több kilométeren keresztül a Duna pesti oldalán futottunk északi irányba. A távolban a Margitsziget és a Duna Tower iker tornyai tűntek fel. Mindkettő futóversenyek kellemes emlékeit idézte fel bennem. Közben elfutottunk az Országház előtt is. A Dráva utcánál egy újabb fordító terelt minket a Jászai Mari tér felé. Ezen a szakaszon elhaladtunk a Szent István parkmellett is, ahol az Olimpiai emlékmű található. A Széchenyi rakpartot elhagyva a Markó utca – Honvéd utca – Alkotmány utca útvonalon értünk a Bajcsy-Zsilinszky útra. Hamarosan a nyugati téri felüljáró következett, ahol a már megszokott módon Monspart Sarolta szurkolt népes társaságunknak. A Nyugati pályaudvart és a West End City Centert elhagyva a Váci úton haladtunk, szemben velünk az Árpád-házi Szent Margit templom tornyai magasodtak, majd a Ferdinánd híd alatt áthaladva a Lehel utca következett. Innen már nem volt sok hátra. A Dózsa György úton futottunk tovább, ahonnan már láttuk a Hősök terét. Ezen keresztülhaladva, a Városligeti műjégpálya mellett rátértünk az Olof Palme sétányra, ahol már csak néhány száz méter volt hátra. Ezen az utolsó szakaszon kaptuk a legtöbb tapsot, bíztatást, de végig az útvonalon sok néző, szurkoló lelekesítette a futókat. A célban is tökéletes volt a szervezés, itt sem kellett sokat várni sem a gyönyörű éremre, sem a befutócsomagra, ami innivalókat, gyümölcsöt, édességet tartalmazott. Nagyon jó érzés volt 13 év után ismét teljesíteni egyik kedvenc versenyemet. Nagyon jó volt a szervezés, gyönyörű az útvonal, remek a hangulat és szép az idő. Az időjárás az egyetlen, ami nem a szervezőkön múlik és sokat tud javítani vagy rontani a egy-egy versenyen. Szerencsére kellemes, napsütéses idő volt, élmény volt futni. Óriási tömeg volt, de tudtam végig haladni a saját tempómban. Remek verseny volt, nagyon jó élmény. Szerencsére nem éreztem az előző napi félmaraton miatt fáradtságot, sőt sikerült 13 perccel jobb időt futnom, mint szombaton. A célba érést követően rövid pihenés, nyújtás, evés-ivás következett, majd 12:30-kor várt a Metropol Ligetkör 3.4 kilométeres távja.

Képek a versenyről: www.flickr.com/photos/133587976@N03/albums/72157658767559231